Miközben próbálunk kiigazodni egy folyton változó világban és elgondolkodunk azon, mi is igazán fontos az életben, arra jutunk, hogy mindenekelőtt a közösség és a kapcsolatok. Minden hónapban családok, szervezetek, magánszemélyek és még sokan mások látogatják a National Geographic múzeumát, hogy megtapasztalják a világ csodáit: ritkán látott műalkotásokat, ikonikus fotókat, történeteket és még ennél is többet.

A járványgörbe kilapítása érdekében az elmúlt hetekben, hónapokban sajnos több intézmény is bezárt, és a mi múzeumunk sem volt kivétel ez alól. 2020. március 13.-án úgy döntöttünk, hogy átmenetileg bezárjuk a National Geographic Museumot, beleértve a jelenlegi kiállításunkat is: a Jane Goodall életét bemutató, Becoming Jane: The Evolution of Dr. Jane Goodall című produkciót, amelyet a Jane Goodall Intézettel karöltve hoztunk létre. És bár megértjük, hogy ez egyeseket csalódással tölt el, a National Geographic számára az egészség, a biztonság és közösségünk jóléte az első.

Dr. Jane Goodall – a Jane Goodall Intézet megalapítója, az ENSZ békenagykövete - története kivételes tudományos eredmények és inspirációk története. Ez a kiállítás Dr. Jane Goodall életét és hagyatékát mutatja be, külön hangsúlyt fektetve az általa képviselt reményre, együttérzésre és önzetlenségre. A hajthatatlan emberi szellem Jane reményének egyik legfőbb oka. Ahogy Dr. Goodall mondta nemrég egy Facebook-os videóüzenetében:

 

 

„Használjuk a nekünk ajándékozott életet arra, hogy jobb hellyé tegyük a világot, különösen most. Közösen túljutunk ezen az igazán nehéz időszakon, és megtanuljuk, mi igazán fontos az életben: család, barátság, szeretet, és mindenekelőtt az egészségünk.” – Dr. Jane Goodall

Ebben a szellemben szeretnénk továbbra is megosztani Dr. Goodall üzenetét nemcsak közösségünkkel, de mindenkivel az egész világon – akkor, amikor a legjobban van rá szükségünk. Első alkalommal hozta létre a National Geographic Museum a Dr. Jane Goodall életéről és munkásságáról szóló kiállítás virtuális változatát. Fedezzük fel együtt ezt a virtuális múzeumtúrát!

Bevezető

Ahogy belépünk a kiállításra, három ikonikus National Geographic magazinborító fogad bennünket, amelyeken Dr. Jane Goodall szerepel – az első 1956-os magazinképtől a mostani 2017-esig. A borítók után a tanzániai Gombe Nemzeti Park tárul a szemünk elé, ahol Jane a csimpánzok viselkedését tanulmányozó úttörő kutatását kezdte. Egy CGI (számítógépes grafikával készített kép) csimpánz üdvözöl minket a híres ziháló huhogással, és Jane elkezdi kivételes történetének elmesélését. A bevezető után elmondja, hogy DNS-ünk 98%-a megegyezik a csimpánzokéval.

„Mint ahogy nekünk is, a csimpánzoknak is van saját személyiségük – folytatja. „Vannak köztük okosak, nagyon szégyellősek, agresszívek, és van, aki igen rakoncátlan.” A CGI csimpánz hirtelen újra megjelenik és kíváncsian elkezd ugrálni kivetítőről kivetítőre – tényleg rakoncátlan!

Jane Goodall gyerekkora

Aztán Jane fiatalkori éveivel folytatjuk, amikor még kíváncsi gyerek volt, és kétségtelenül különleges kapcsolat fűzte az állatok világához. A kihívások ellenére, amit a II. világháborús Anglia jelentett, Vanne, Jane édesanyja támogatta lánya már korán megmutatkozó kíváncsiságát.

Jane négy éves kora körül mindenáron meg akarta érteni, honnan jönnek a tojások. Egy nap öt órára eltűnt. Mikor szülei már azon voltak, hogy hívják a rendőrséget, előbújt a tyúkólból, ahol türelmesen figyelte a tyúkokat – ez volt első megfigyeléseinek egyike – hogy rájöjjön, hogyan tojnak a tyúkok.

Szintén ebben a teremben láthatjuk Jane első és legkedvesebb kincsét – a plüsscsimpánzát Jubilee-t, amit édesapjától kapott 1935-ben, mikor még pici volt. A szeretett plüssét azután a csimpánz után nevezte el, aki elsőként született a londoni állatkertben, és akit V. György király tiszteletére neveztek el, aki éppen akkor ünnepelte trónra lépésének 25. évfordulóját – az ezüst jubileumát.

A terem Jane más értékes tárgyait is bemutatja, a könyveit is beleértve! Jane legtöbb idejét olvasással töltötte szülőházának bükkfája alatt. Doctor Dolittle és Tarzan történetei lenyűgözték.

„Arra ösztönöztek, hogy megértsem, mit próbálnak elmondani nekünk az állatok” – mondja. „És táplálta bennem azt az vágyat, hogy Afrikába utazzak, az állatok közelében élhessek, és könyveket írjak róluk.”

A Gombe-ba vezető út

Aztán a sarkon elfordulunk, hogy Angliából Kenyába kísérjük Jane-t. Mivel Jane családja szerény körülmények között élt, csak egy titkárnői képzést engedhetett meg magának. Az álma viszont, hogy vadon élő állatokat tanulmányozzon, megmaradt. Jane több állást is vállalt, például dolgozott egy filmstúdiónak és pincérnőként is felszolgált, hogy pénzt tegyen félre. 23 évesen végre megvette jegyét egy Kenyába tartó hajóra, hogy meglátogassa a család egy barátját. A vadvilág iránt tanúsított érdeklődése vezette el egy híres paleoantropológushoz, Dr. Louis Leakey-hez. Mintha a sors akarta volna, éppen egy titkárnőre volt szüksége.

Akkoriban Dr. Leakey úttörő felfedezéseket tett az emberi evolúcióval kapcsolatban. Mivel a csimpánzok és emberek közös őstől származnak, úgy vélte, hogy ha a csimpánzok viselkedését tanulmányozza, akkor betekintést nyerhet a korai ember gondolkodásmódjába. Dr. Leakey-t lenyűgözte Jane intelligenciája és türelme. 1960-ban megkérte Jane-t, hogy tartson vele a Gombe Nemzeti Parkba (ma Tanzánia területén található, miután az ország 1961-ben elnyerte a függetlenségét), hogy megfigyeljék a csimpánzokat. Álma, hogy vadon élő állatok közelében lehessen, végre valóra vált.
 

 Jane kutatósátra

Aztán belépünk Jane kutatósátrának replikájába, amit anno a Gombe Nemzeti Parkban állítottak fel - Jane ezt a helyet „Chimpland”-nek [csimpibirodalomnak] keresztelte. Akkoriban egy ilyen fiatal nőnek, mint Jane, kísérőre volt szüksége, így édesannyja Vanne – aki mindig is támogatta Jane álmait – elkísérte őt Tanganyikába, a mai Tanzániába.

A következő hat hónapban mindenféle előzetes képzés vagy egyetemi diploma nélkül, Jane elvégezte első hivatalos, hosszú távú kutatását a vadon élő csimpánzokról. Jane minden nap napkelte előtt kezdett el dolgozni, és sötétedés után tért vissza a táborba. Miközben a terepen figyelte a csimpánzokat, Jane átfogó, aprólékos jegyzeteket írt viselkedésükről. Éjszakánként pedig lámpafénynél készített részletes naplóbejegyzéseket a jegyzeteiből. Jane csak távcsövet, jegyzetfüzetet, tollat vagy ceruzát vitt magával megfigyeléseire. Minden nap egyszerű ruhákat viselt: khaki színű szoknyát vagy rövidnadrágot, szandált vagy tornacipőt.

 
Jane és Vanne kapcsolatokat épített ki a helyi lakosokkal is, akiknek meghatározó szerepük lett Jane korai munkásságában. Vanne felállított egy klinikát, így segítve a közelben élő közösség tagjait, mikor lebetegedtek. A kedvessége támogatást nyert Jane munkája számára, és mikor Vanne és Jane is maláriával fertőződtek meg, szakácsuk Dominic fáradhatatlanul ápolta őket, míg újra egészségesek nem lettek. Olyan napokon, mikor Jane csüggedten tért vissza, mert úgy érezte, nem halad a munkájával, Vanne mindig felvidította történeteivel, melyekben beszámolt azokról az emberekről, akikkel napközben találkozott.
 
 
Emlékek a Gombe-ból

A sátor végében Jane hologramjához közeledünk. Meghívást kapunk, hogy foglaljunk helyet a tábortűznél, és hallgassuk meg, ahogy Gombe-ról szóló emlékeit meséli, amelyeket a National Geographic archívumából előkerült képek kísérnek.

Története a kitartás, elkötelezettség, elszántság és néha a frusztráció története. A holografikus Jane elmeséli, ahogy hetekig szorgalmasan kutatott csimpánzok után, aztán mire végre megtalálta őket, ahányszor csak közeledett feléjük, elfutottak. Azonban később felfedezett egy csoportot a tábor közelében, ami épp kedvező pont volt arra, hogy megfigyelje távolról figyelhesse meg a csimpánzokat. Felderítő távcsövét láthatjuk is a mögöttünk lévő kivetítőn. Ennek segítségével egyre többet tanult az állatok napi viselkedéséről. Aztán jön egy igazán különleges rész: egy hangfelvételen a Gombe éjszakai világának hangjait hallhatjuk: madarakat, bogarakat, a szellőt és a Tanganyika-tó hullámzó vízét.

Gombe 3D-ben

 Aztán a múzeum 3D-s színháztermébe lépünk, ahol virtuálisan átutazzuk a Gombe Nemzeti Park erdeit. Közben hallhatjuk, ahogy Jane a jegyzeteiből olvas fel, és a megfigyeléssel töltött napok kihívásairól mesél.

„Frusztrált voltam, sőt, kétségbeesett” - mondja Jane. „De annál jobban éreztem, hogy győzni akarok. Sokszor úgy gondoltam, hogy ez az a hely, ahová tartozok. Ezért jöttem a világra.”

A türelme kifizetődött, mikor végre észrevett két hím csimpánzt. Az impozáns méretűt Goliathnak nevezte el, a másikat David Greybeardnek, aki máig is a kedvence. Nem volt szokás a kutatási objektumoknak számok helyett nevet adni, és Jane-nek ezt olykor a szemére vetették. De kutatási módszere kiállta az idő próbáját. Állhatatos elszántsága 60 évvel ezelőtt jelentős felfedezésekhez vetetett, ami végül átformálta a csimpánzokról és az emberiségről alkotott képünket.

Jane a következő üzenettel fejezi be a videót: „Ahogy egyre többet tudunk meg ezekről a lenyűgöző állatokról, nem csak róluk, hanem saját magunkról is többet tudunk meg.” A Jane Goodall Intézet, amely máig folytatja ezt a fontos munkát, ezévben ünnepli a Gombéban végzett kutatásainak 60. évfordulóját.
 
 

 A csimpánzok és Jane felfedezései

Ahogy a kiállítás a végéhez közeledik, egyre többet tudhatunk meg Jane felfedezéseiről. Megállapította, hogy a csimpánzok közösségének társadalmi szerkezete igen összetett, minden egyed saját személyiséggel rendelkezik, intelligensek, anya és kölyke között pedig mély kapcsolat alakul ki. Legfőbb felfedezéseit három holografikus videó mutatja be részletesebben, amelyek Jane jegyzetfüzetét keltik életre. Az illusztrációk a jegyzetfüzetből bukkanak elő, és szemléltetik, hogyan fedezte fel Jane az emberek és csimpánzok közti hasonlóságokat: ágyakat készítenek (vagy fészet a fákon), mindenevők, és valamelyest háborúznak is.

Tőlünk jobbra Bill Wallauer, a Jane Goodall Intézet tudományos tanácsadójának és filmkészítőjének hangját halljuk. Ő azt magyarázza, hogyan kommunikálnak egymással a csimpánzok hangjelzésekkel és testbeszéddel. A Chimp Chat egy interaktív kiegészítő, amelynek segítségével a csimpánz hangjelzéseit a megfelelő jelentéshez párosíthatjuk. Ha helyes a válaszunk, a csimpánz a kijelzőn megerősíti, hogy jó munkát végeztünk, de ha nem, akkor jelzi, hogy próbáljuk meg újra. Neked sikerül kitalálni a hangjelzések jelentését?
 
Jane úttörő kutatása akkor ért áttöréshez, amikor észrevette, hogy a David Greybeard névre hallgató csimpánz egy ágat használt, hogy termeszeket halásszon ki egy várból.
Ez egy forradalmi pillanat volt: David eszközt készített és használt!
 
Jane megfigyelte, ahogy David gondosan kiválaszt egy fűszálat vagy ágat, leszedi a felesleges leveleket és kisebb gallyakat a szárról, aztán bedugja a várba. Amikor kihúzta ezt az egyszerű eszközt, termeszek fedték be, amiket aztán szépen leevett! E pillanat előtt úgy hitték, hogy az embereket az eszközkészítés választja el az állatvilágtól. Az áttörés pénzügyi támogatást hozott Jane kutatásának folytatásához. Ennek az úttörő megfigyelésnek köszönhető, hogy a csimpánzokról és saját magunkról kialakított gondolkodásmód megváltozott.

  

Jane családja

 Miközben Jane a csimpánzmamák és kölykeik viselkedését tanulmányozta, ő maga is édesanyává vált. 1964-ben hozzáment Hugo van Lawick fotográfushoz, aki azt a feladatot kapta, hogy dokumentálja Jane munkáját a National Geographic számára. Három évvel később kisfiúk született, akit Hugo Eric Louis névre kereszteltek, becenevén Grub.

„A csimpánzok megfigyelése kétségtelenül segített, hogy jobb anyává válhassak” – emlékszik vissza Jane. „De az, hogy én magam is édesanya voltam, segített, hogy megértsem a csimpánzok anyai viselkedését.”
 
 

 Egy veszélyben lévő világ

 A következő teremben végigkísérhetjük a folyamatot, ahogyan Jane tudósból aktivistává válik. 1960 és 1980 között Jane segített megalapítani a Gombe Stream Kutatóközpontot, számos tudományos cikket és könyvet publikált. 1977-ben megalapította a Jane Goodall Intézetet, egy globális, közösségközpontú természetvédelmi szervezetet, amelyet Jane víziója és munkássága visz előre a világ több, mint 30 országban. Az intézet célja, hogy megértse és megóvja a csimpánzokat és a többi emberszabásút, megmentse élőhelyeiket, és hogy az embereket a természetes világ védelmére ösztönözze.

Egy 1986-os tudományos konferencián Jane rájött, mivel néznek szembe a vadon élő csimpánzok egész Afrika területén: eltűnőfélben vannak. A kijelzőn egy programfüzetet láthatunk arról a konferenciáról, amely arra késztette Jane-t, hogy a Gombe-ban végzett terepmunkát maga mögött hagyva élete hátra lévő részét annak szentelje, hogy segítsen az állatoknak, az embereknek és a környezetnek.

A teremben több olyan stratégiát is láthatunk, amit az intézet a csimpánzok megsegítésére hozott létre. Egy diagram részletezi azt a négy főbb tényezőt, ami a csimpánzokat fenyegeti a vadonban: az élőhelyek pusztulása, betegségek, vadászat, ill. az illegális bozóthús- és háziállat-kereskedelem. Egy interaktív kijelző szemlélteti, hogyan segít a digitális feltérképezés az intézet tudósainak a csimpánzok élőhelypusztulásának megértésében.

Hogy csökkentsék ezeket a veszélyeket, Jane létrehozta a Tacare nevű programot. Ez egy olyan közösségközpontú természetvédelmi program, amely együttműködik a helyi közösségekkel, hogy a természetvédelem elősegítése mellett fenntartható megélhetési lehetőségeket találjanak. Földrajzi információs rendszerekkel (angolul GIS) készített képeken látható, hogy a csimpánzok háromszor nagyobb erdőrészen élhetnek ma, mint egy évtizeddel ezelőtt. Woundáról is láthatunk egy filmet, akit az intézet Tchimpounga Rehabilitációs Központjában a bozóthús-vadászat elől menekült meg, és aki végül Tchimpounga egyik menedékszigetén került elhelyezésre.
 
 
Ok a reményre

 Jane-nek öt oka van a reményre: a fiatalok szenvedélye, az emberi elme, a természet megújulási képessége, a közösségi média ereje, és a hajthatatlan emberi szellem. Hisz abban, hogy a fiatalok fontos szerepet játszanak a társadalmi változások keresztülvitelében. 1991-ben az intézet létrehozta a Roots & Shoots nevű programot, ami igyekszik erőforrást biztosítani a fiataloknak, hogy tehessenek a számukra fontos ügyekért. Ma az Egyesült Államok 50 tagállamában és 60 további országban adhatnak hangot a számukra fontos közösségi ügyeket illető ötleteiknek.

 

Jane embernagyságú videója arra kér minket, hogy csatlakozzunk ehhez a misszióhoz, és tegyük együtt jobb hellyé a világot. „Mindenki számít, mindenkinek van betöltendő szerepe, és mindenki hatással van a bolygóra minden egyes nap” - mondja.

A mögötte lévő teremben ’A remény fáját’ láthatjuk kivetítve. A fa előtt álló pavilonokban arra kérnek minket, hogy csatlakozzunk Jane törekvéseihez, amelyekkel megőrizhetjük a természetet, ha pozitív változásokat valósítunk meg mindennapi életünkben. Ígéretünk egy levéllé változik, amely hozzáadódik a faágakon található azon többi ígérethez, amelyeket a kiállítás megnyitója óta tettek. A fa a kollektív változás erőteljes szimbóluma, ami akkor mehet csak végbe, ha mindenki teljesíti a saját magára eső részt.

 

 

Janegoodall Logo

Minden egyes apró cselekedet számít.
Minden egyes ember, minden egyes nap és minden egyes percben tehet azért hogy jobb legyen a világ.
-
Dr.Jane Goodall

Cím: 1026 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 41.

Telefon: Kádár András, 06-30-724-0274

E-mail: info (kukac) janegoodall (pont) hu

Adószám: 18122284-1-42