2008. november 02.

MEGVANNAK A BONOBOK! Nem tudom, hogy kimegyek-e holnap hozzajuk, mert nem tudom, hogy milyen messze lesznek, most valami 12 km-re a tabortol talaltak meg oket. Ha ilyen messze maradnak, akkor lehet, hogy kivetelesen felhasznalom a joker kartyamat, es inkabb megyek novenyezni, es megvarom, amig emberi kozelsegben lesz a csapat...

Mar vasarnap reggel van... es nem mentem ki bonobozni, mert vegul Meike 3-an kotottek ki, es akkor mondtam, hogy koszonom szepen, en inkabb elpasszolnam. A fiuk viszont felkeltek rendesen, de mivel zuhogott az eso meg masfel orat a taborban maradtak, es csak negyed 6-kor mentek ki, amikor kicsit csondesedett az eso. De amikor en felkeltem, fel 7-kor, akkor megint zuhogott, ugyhogy sajnaltam szegenyeket. Azert ulok meg mindig itt, mert novenyezni nem lehet esoben, ugyhogy valoszinuleg csak delutan megyunk ki. Mostmar csak csopog, de a reggelibol kiindulva Kabemba meg akar varni egy kicsit, ugyhogy majd szol, ha indulunk. Ma a Sud-BS utakon dolgozunk, amiket eloszor nem szerettem, mert ez a legdombosabb resze a terepnek, de aztan amikor icsit megerosodtem, es egy kicsit nezelodni is tudtam, rajottem, hogy a BS nagyon szep. Ugyhogy mar nem banom, es legalabb mozgok egy kicsit, ami vagy masfel hete nem tortent meg.

Plusz: elkezdtem hizni!! Remes! Persze nem csoda, igy hogy a bonobok nincsenek meg, viszont rendkivul taplalo kajakat eszunk. Pedig en raadasul nem is eszem a csikuangat, ami a leghizlalobb az osszes etel kozul, amit itt eszunk. A manioka ugyanis, amibol a csikuanga keszul, a vilag harmadik legnagyobb mennyisegben fogyasztott szenhidrat forrasa. Mindenesetre remelem, hogy hamarosan en is megyek futkosni a bonobok utan, kulonben uj gatyakat kell postazni nekem :) Na jo, annyira nem veszes a helyzet, de jo lesz mar egy kicsit gyalogolni.

Csinaltam ma reggel kepeket halakrol egy baratomnak, aki nagy halas. Irta is, hogy van egy uj rovarszeru hala (vagy halszeru rovarja? :), ami innen a Kongobol szarmazik. Ugyhogy gondoltam, hogy orulne, ha kapna kepeket az itteni halakrol. Megjott a halasz, es akkor elokaptam a fenykepezogepemet, erre a szakacs rogton azt gondolta, hogy rola akarok kepet kesziteni halakkal, ugyhogy gyorsan azt is csinaltam, nehogy megbantsam... Aztan elmagyaraztam nekik, hogy mit szeretnek, a franciatudasom igazan silany, de vegul elmutogattam, hogy nem az osszeset felfuzve akarom lefenykepezni, hanem egyesevel a foldon. Meg vonalzot is tettem mellejuk, hogy lehessen tudni, hogy mekkorak. Csuszos nyalkasak voltak, mint minden hal, es rogton az elsorol kiderult, amikor megmarkoltam, hogy meg el. Annyira sajnaltam szegenyt, nagyon szep hal volt, nagy bajusszal. Es csak arrol jottem ra, hogy meg el, hogy amikor vakuztam, akkor kicsit jobban vert a szive, azt ereztem a tenyeremben, gondolom, az utolso dobbanasok egyike... Es aztan lattam, hogy a farokuszojan is ver meg egy er... Sajnaltam szegenyt, mutattam a helyieknek, hogy agyon kell utni! De csak mosolyogtak es mondtak, hogy ui, ui tudjuk, hogy el meg... De mostmar van kepem egy csomo allatrol, halakrol, bekakrol, hullokrol, madarakrol meg nem!, es persze emlosokrol. Meg rovarokrol sok. Az elso este lattam egy oriasi csigat, amirol nem csinaltam kepet, es azota nem lattam, pedig akkor Isaac mondta, hogy szokta latni. Remelhetoleg tenyleg jon majd meg.

Na, befejezem man.