2008. december 13.

Nemreg ertunk vissza Daviddal, es fantasztikus jo volt. Egy Libeke nevu helyre mentunk, ami kb. 6.5 km-re van innen a tabortol. A Badzungu nevu taborban aludtunk, ami 6 km-re van innen, Lui Kotaltol. Asszem, ezt mar irtam. A lenyeg, hogy tegnap reggel akartunk indulni, de esett sokaig, azt hiszem ezt is irtam mar. Mindesetre olyan delutan 2 korul indultunk el, es kb. fel 4-re ott is voltunk a taborhelyen. Onnan lehetett tudni, hogy taborhely, hogy talaltunk nehany korhadt fadarabot, ami annak idejen padnak szolgalt. Leultunk ra, de mar a foldon volt es igy is eltorott... A lenyeg az, hogy amikor odaertunk akkor felszereltuk a fuggoagyakat. Talaltunk egy fat, amitol kb. ugyanakkora tavolsagra, csak 90 fok elteressel volt ket kisebb fa, es ide aggattuk fel a fuggoagyakat meg az esovedo tetoket. Ez kb egy oraig tartott kenyelmesen, ugyhogy olyan fel 5 korul elindultunk a Libekehez. En nem tudtam, hogy pontosan mire szamitsak csak annyit, hogy ez egy szavanna sok vizzel es hogy lehetnek ott elefantok. Elindultunk a patak nyomat kovetve (a patakban) ami vegul elvezetett minket a patak kiszelesedesehez, ahonnan mar lattuk a szavannat. Mar akkor gyanus volt, hogy ez nagyon szep lesz, es aztan kiertunk az erdobol, es valami gyonyoruszep volt. Tenyleg ugy nez ki, mint ahogy az ember a szavannakat elkepzeli, hosszu sarga fuvel. Kb akkora, mint ket focipalya es erdo veszi korul, de olyan fakkal, amiket nem lattam meg itt, inkabb ugy neznek ki, mint a filmeken a szavannai fak. Mint a majomkenyerfa vagy hasonlok. Es mar ment le a nap es igy a naplementeben neztuk ezeket a fakat meg a szavannat (kozben terdig vizben alltunk, de nem zavart) meg a fecskeket, akik ropkodtek es idonkent ittak vagy rovarokat szedtek ki a vizbol. Nagyon-nagyon szep volt, nem is nagyon beszletunk Daviddel, csak hagytuk, hogy atjarjon bennunket ez a fantasztikus erzes, nagyon jo volt ott lenni.

Elefantot nem lattunk, de lattunk elefanturuleket meg labnyomokat. Aztan mar sotetedett, ugyhogy mentunk vissza a "taborba". Akkor nekialltunk tuzet gyujtani, es masfel ora elteltevel sikerult is (nem felejtettetek el biztosan, hogy egesz delelott esett az eso). Ugy kezdodott, hogy David jo cserkesz modjara szepen osszeallitotta a tuzifakat, kicsiket alulra, nagyobbakat felulre, szep kis gula allakban, majd odatartotta az ongyujtot. Persze semmi nem tortent. Vittunk egy kokuszdiot, mondta, hogy hamozzam le a szoros reszet, az jo lesz gyujtosnak. Hat en hamoztam, hamoztam az meg is gyulladt, de a nedves agak csak kirohogtek. Mondtam Davidnak, hogy vegso esetben van nalam papir, felhasznalhatjuk azt. Probalkozott meg egy kicsit, es aztan mondta, hogy jo, viritsam azt a papirt, nala meg vannak tuzgyujto kockak, nem lesz gond! Sem a papir, sem a tuzgyujto kockak nem akartak meggyulladni!!! Ezt az erdot ha akarnank sem tudnank leegetni, az biztos. Na, aztan tovabbi probalkozasok utan David, mint igazi dzsungelharcos aszonta, hogy akkor megprobalkozunk a kanadai modszerrel... A kanadai modszer az az, hogy az ember fog egy agat, es ugy csinal, mintha meg akarna hamozni, pedig nem is, hanem csak vekony retegben hantja le a fat es igy olyan lesz az ag, mintha lenne rajta egy virag. Es ilyenekbol csinaltunk vagy 10-et, ezek ala odatettuk a papirt (vegul a jegyzetfuzetem kb ketharmadat hasznaltuk fel, nesze neked tudomany...) es a tuzgyujto kockakat, es adtunk neki tuzet. En adagoltam a papirt, David fujta a tuzet es vegul nagy sokara, a tuz belekapott a kisebb mar nagyjabol kiszaradt agacskakba. Yes we can!! :) Aztan raktunk a tuz kore sok gallyat, hogy szaradjanak kifele, es aztan ezeket raraktuk a tuzre. Huh! Megszenvedtunk erte! Vittunk magunkkal ennivalot, David csikuangat en meg makemba gombocot (a nem edes bananbol keszult gomboc) es azt majszoltuk, en kicsit megmelegitettem a bicskamra felfuzve. Vittunk mindenfele hal meg gyikhuskonzervet, de egyikunk sem kivanta, ugyhogy azt otthagytuk (elastuk legkozelebbre). Azert a csokinak, amit szinten vittunk nem tudtam ellenallni... :) Aztan eltettuk magunkat masnapra, ez olyan 8, fel 9 korul volt. Jo volt a fuggoagyban aludni, egy darabig ebren fekudtem, es probalgattam, hogy hogyan kenyelmes. De aztan egyszer csak arra ebredtem, hogy vegigaludtam az ejszakat. Vittem magammal kavet, mert ugye anelkul nem nap a nap.. Ittam egy kicsit meg ettem par kekszet es elindultunk ujra a Libekehez.

Ugyanolyan szep volt ma reggel is, bar persze maskepp nezett ki, mert masok voltak a fenyek. Teljes csondben voltunk, hogy ne riasszunk el semmilyen allatot. Vagy egy oran keresztul csak alltunk es neztuk a madarakat meg csak ugy elveztuk ezt a helyet. De aztan nem volt semmilyen allat, ugyhogy elkezdtunk beszelgetni. Valahol a "focipalya" ketharmadanal voltunk akkor. Par perc beszelgetes utan hallottam egy tavoli mennydorgest. Illetve azt gondoltam, hogy az, de errol eszembe jutott, hogy szoljak Davidnek, hogy ha horgo morgo zajt hall, akkor azok elefantok. Epp csak levegot vettem, hogy ezt elmondjam neki, amikor egyszer csak hallom tolunk olyan 20-25 meterre az erdobol, hogy hrrgrrrrhhrr!!!!!!!! Es aztan megegyszer!!!! Ott voltak az elefantok!!! Csak egymasra neztunk Daviddel, nem mertunk egy szot sem szolni, en a szajamra tettem a tenyeremet, es ugy vigyorogtam, hogy te jo Isten. Elmutogattam neki, hogy jo lesz, ha ebbol a mocsarbol kicsit odebb megyunk... Tettem egy lepest, es rogton seggig belemerultem a sarba :) Pedig akkor surgosen nem szerettem volna sehova sem beragadva lenni... David kihuzott, es aztan tipliztunk a kb. 10 meterre levo erdobe. Bealltunk a ket legvanyadtabb facska moge, es azokba kapaszkodva pislogtunk a hangok fele. Mondtam Davidnek, hogy szerintem itt meg lehet, hogy kiszurnak bennunket... Mondta, hogy hat valoban nem igazi a rejtoszununk a 2 cm vastag fatorzs mogott... Akkor egy kicsit hatrebb mentunk nehany bokor meg levelesebb fa moge es ott vartunk, kielezett fenykepezogeppel. O leult, en mondtam, hogy en inkabb allnek, ha futni kell.. :)) Aztan neztunk jobbra balra, en a lelki szemeim elott mindenhol elefantot lattam, de vegul aztan nem jottek elo. Halottunk nehany lepest meg farecsegest, de nem lattunk semmit. Kb egy orat vartunk, de akkor ugy tunt, hogy jon az eso, ugyhogy inkabb elindultunk visszafele. en ugy kepzeltem, hogy majd megkeruljuk a szavannat, merthogy a kis patak, amin a taborba kell visszamenni pont a szavanna ellenkezo oldalan volt. David ugy kepzelte, hogy o at akarja szelni, ugyhogy vegul ugy mentunk. Nem mondom, hogy teljesen nyugodt voltam, de vegul se nem hallottunk, se nem lattunk semmit. De nagyon-nagyon izgalmas volt, es ugy orulok, hogy mentunk, mert nagyon klassz kis kiruccanas volt.