Hódmezővásárhelyt, pontosabban Mártélyt azért választottuk decemberi menhelylátogatásunk célpontjául, mert egy nagyon kedves tagunk, Kovács Kriszta az ottani menhely: a Konrad Lorenz Természet- és Állatvédő Egyesület http://www.konradlorenz.hu/ önkéntese: évek óta minden hétvégén az ott lakó gazdikeresők ellátásában, rehabilitálásában segít.

Az adománygyűjtés meghirdetését mindig nagy izgalom követi: vajon összegyűlik-e annyi finomság, takaró, edény, játék, amivel már érdemes ilyen hosszú útnak nekivágni? Szerencsére olyan lelkes és ügyes magánemberekre találtunk, akiknek köszönhetően két autó is megtelt jobbnál jobb, értékesebbnél értékesebb ajándékokkal. Kaptunk kutyaszállításra alkalmas boxot, kutyatápot, nagyon sok ruhaneműt, plédet, takarót, használható edényt, pórázokat, a kutyaházak téliesítéséhez hungarocellt, sőt a III. kerületi Aquincum Általános Iskola http://www.aquincum01.hu/ jóvoltából kb. 30 labdát is, melyek egy részét magunkkal vittük, másik felét a Noé Állatotthon Alapítvány kutyusainak ajánlottunk fel, amit örömmel el is fogadtak.

A nagy esemény tiszteletére a helyi tévéstáb is megjelent, s miután átküzdöttük magunkat a tanyát a főúttól elválasztó sártengeren, kamerájuk kereszttüzében pakoltuk ki az adományokat, s válaszoltunk kérdéseikre. Ezt követően az önkéntesek végigvezettek bennünket a kutyusok kennelsorain, bemutatva őket, elmesélve mindegyikük történetét. Körülbelül 100 kutya van jelenleg a gondozásukban, ebből 30 ideiglenes befogadónál.
A többi menhelyhez hasonlóan ők is tapasztalják, hogy az utóbbi időben megnövekedett a kidobott, sorsára hagyott kutyák száma, az örökbefogadói kedv viszont megcsappant. Itt is, mint szerte az országban, nagyon fontos lenne az emberek felvilágosítása, hogy állatvédelmi szempontból mennyire alapvető fontosságú az ivartalanítás, és a kutyák mikrochippel történő megjelölése.

Utunkat színesítette a Népszigeti Kutyaiskola http://kutyasuli.hu/ két kiképzője, Farkas Szilvia és Wéber-Pápai Dóra jelenléte, akik szintén szívükön viselik a menhelyen élő állatok sorsát, és sokat segítettek a kutyusok sétáltatásában, tanítgatásában, a menhelyi önkéntesek kérdéseinek megválaszolásában. Sajnos akad olyan a kutyák között, akihez az önkéntesek félnek még bemenni is, mert valamilyen okból agresszívak. A Népszigeti Kutyasuli talán ebben is tud segíteni: vezetőjük, Korom Gábor felajánlotta, hogy szívesen meglátogatja legközelebbi vidéki útja során a menhelyet és megpróbál segíteni a gondok orvoslásában.
Gyakori probléma még, amiért rengeteg kutya kerül vissza a menhelyre, hogy csirkét lopnak, amit a gazdi nem tud kezelni, egyszerűen le-, ill. visszaadja az állatot a menhelynek. Pedig egy kis türelemmel, odafigyeléssel az ilyen gondok is könnyedén megoldhatók lennének, csakhogy az emberek hajlamosak az egyszerűbb megoldást választani...
Az ötlet, hogy kutyakiképzőket is vigyünk magunkkal, onnan jött, hogy Kriszta is tanulja a kutyakiképzést, kapcsolatban van a helyi kutyaiskolával, és megszerzett tudását igyekszik a menhelyi kutyáknál is hasznosítani, hiszen ezzel növeli gazdihoz jutásuk esélyeit. A Kutyaiskolán pedig épp nemrég kezdett el szerveződni egy kis csapat, akik szakmai tudásukat nem csak a gazdis, hanem a gazdára váró kutyák esetében is szeretnék kamatoztatni. Reméljük a jövőben is számíthatunk részvételükre!

Egy szegedi tagunk, Csepreghy Csillag is részt vett a programon; Budapestről eljött Csillag mentora, Bitter Zsuzsi is, így a közös tevékenység során eszmecserét is tudtak folytatni az egyesületi munkáról. Velünk tartott még Kovács Andrea is, aki viszonylag új tagunk, mégis állandó és lelkes résztvevője menhelylátogató programunknak.

Az Alföldön végigsüvítő hideg szélben jó pár kutyust megsétáltattunk, a kiképzők a futtatóban el is engedték őket és igyekeztek minél hatékonyabban foglalkozni a kiválasztottakkal. Az idő hamar elrepült, jó volt beszélgetni, látni a lelkesedést, az állatszeretetet, és megosztani a gondolatokat egymással. Úgy váltunk el, hogy visszavárnak bennünket majd egyszer szép, napsütéses időben is, és mi is úgy gondoljuk, hogy ide bizony még a nagy távolság ellenére is ellátogatunk még!

Addig is tekintsék meg a gazdira váró kutyusokról készített filmösszeállításunkat, hátha épp köztük találják meg a régóta keresett házikedvencet!:)

Szőke Erika
projektkoordinátor

Abban a szerencsében volt részünk, hogy a budapesti Rogers Iskola (http://rogersiskola.hu/) meghívta egyesületünket a hagyományos karácsonyi vásárukra. A három órás kezdéskor a nebulók már kipakolták a folyosón elhelyezett asztalokra és az osztálytermekben körbeállított padokra portékáikat. Volt ott bizony minden, mi szem-szájnak ingere. A mézeskalácstól kezdve a saját nevelésű szobanövényen keresztül a festett, díszített üvegekig és karácsonyi díszekig - minden, minden! És persze saját készítésű ékszerek illetve hasznos olvasnivalók is várták a szülőket, gyerekeket egyaránt.

Egyesületünk is főleg ékszerekkel készült. A Gyöngyökkel az életért program (Itt olvashatsz róla részletesebben) keretén belül sok-sok színes karkötőt és nyakláncot vittünk a vásárra. Az ékszerekhez kapcsolódóan egy rövid magyar nyelvű kiadványt is előkészítettünk, de éreztük, hogy ez még azért nem az igazi. Szerettük volna tényleg átadni azt, hogy mit is jelent egy-egy afrikai asszony számára a gyöngyök elkészítése, s hogy a Gyöngyökkel az életért program pontosan mit is kínál számukra. Na és persze a lényeget is inkább szerettük volna megmutatni, mint szóban elmesélni: mi a technikája a gyöngykészítésnek? Így azt ötöltük ki, hogy a nemzetközi Bead for life oldalon megtalálható videók közül letöltünk párat (itt megtekinthetőek), s a laptop képernyőjén keresztül szülő és gyermek egyaránt megnézheti majd, hogy mi is a titka az ékszer elkészítésének. A visszajelzések alapján úgy tűnik, sikerült egy rövid bepillantást nyújtanunk az afrikai asszonyok mindennapjaiba.

A gyöngyök mellett újratáskát illetve könyvet, DVD-t és pólókat is vittünk. A szülők nyitottságának és a gyerekek lelkesedésének hála azonban nem csupán sok-sok ékszer és olvasnivaló kerül majd a karácsonyfa alá (természetesen ennek is nagyon örülünk), hanem még Jane Goodall életéről és munkásságáról illetve egyesületünk programjairól is mesélhettünk számukra - s ez mindig külön öröm.

Bízunk benne, hogy a jövőben még találkozhatunk Rogers-es szülőkkel, pedagógusokkal, tanulókkal, hiszen a megtapasztalt hangulat, nyitottság és kreativitás kölcsönösen inspiráló lehet. Táskafestésre már beneveztek, de nemsokára vonulnak a békák is! :-)

Paksi Attila

Jane Goodall Intézetek nemzetközi találkozója 2009-ben

2009. november 18. és 23. között ült össze a kétévente megrendezésre kerülő nemzetközi találkozó keretein belül a világ 25 országában működő Jane Goodall Intézet 34 képviselője. A részvevő országok a következők voltak: Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Ausztria, Svájc, Spanyolország, Hollandia, Belgium, Olaszország, Magyarország, Egyesült Államok, Kanada, Puerto Rico, Taiwan, Kína, Hong Kong, Ausztrália, Dél-Afrika, Szenegál, Gabon, Guinea, Uganda, Kongói Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia.

A találkozó helyszínét a Holland Intézet biztosította. A szoros program fókuszában az afrikai intézetek munkája állt, illetve az, hogyan tudják a fejlett országbeli intézetek ezeket a hatékony projekteket támogatni. Kiemelten foglalkoztunk az Intézet környezeti nevelési hálózatával, azaz a Rügyek és Gyökerekkel, valamint a jövő év legfontosabb programjával: Jane Goodall munkásságának 50. évfordulójának méltó ünneplésével. Arról, hogy a magyar szervezet, a Rügyek és Gyökerek Egyesület hogyan kíván megfelelni a jövő év izgalmas kihívásainak, honlapunkon folyamatos tájékoztatást nyújtunk!

Bottyán Equus Hungária Alapítvány. Egy hely, ahol még a cicáknak is istálló illatuk van. Mi más is lenne, hiszen őket láttam tavaly kölykökként a szénaboglyák közt hemperegni. De hol is van az idei alom? Ja, persze, az nincs. Már mindannyian ivartalanítva vannak. Természetesen ez is része a felelős állattartásnak, de gondoltam 13 ló, 2 póni és egy szamár napi ápolása mellett nem jut elég figyelem az ideszokott kb. 20 cicának. Tévedtem. Milyen kár, hogy nem jut ilyen hely minden megunt, kidobott állatnak - gondolkodtam, miközben egy egykori húsvéti nyuszi ugrált el mellettem.

Novemberi látogatásunkkor ez okozta számomra a meglepetést. Azt már tudtuk, hogy azok a lovak, akik az emberi kegyetlenség vagy egyszerűen nemtörődömség eredményeként betegen, meggyötörve kerülnek a menhelyre, itt gyógykezelésre, megérdemelt, békés öregkorra számíthatnak. A Rügyek és Gyökerek Egyesület - lelkes önkéntesekkel kiegészülve - e beteg lovak kényelméhez igyekezett hozzájárulni legelőtisztítási programjával. A feladathoz körülbelül 15 - hólapáttal és gereblyével felfegyverzett - lány sorakozott fel, nem csoda, már tavaly is bebizonyosodott, hogy a trágyaszedés női munka. Tisztelet a kivételt képező 3 fiúnak, akik a férfiak e téma iráni visszafogott lelkesedését tükrözték. Erős a gyanúnk, hogy idén is van hasmenéses lovacska, aki erősen megnehezítette a dolgunkat. Érdekes, hogy mégis milyen jó érzés egy akár 30 éves ló után takarítani, aki megannyi emberi kegyetlenséget szenvedett már el. Néhányunkban felmerült a kérdés, miért is szükséges az értékes trágyát eltakarítani. Az ok egyszerűen annyi, hogy nem eszik meg a kupacok között nőtt füvet. Igényesek, ennyi az egész.

Délutánra 3 hektárnyi területet tisztítottunk meg, melyet a lovak rögtön birtokba vettek. Minket Éva - a menhely vezetője - által készített paprikás krumpli várt a munka után. Az újoncoknak Ő mesélt a menhelyről, lakóik történetéről, és arról a hitvallásról, mely a lovak iránti tiszteletről és megbecsülésről szól, ami ehhez a kivételes tanya létrehozásához vezetett. Azt hiszem mindenki, aki végighallgatja Őt, lélekben valamivel gazdagabban megy haza.

Bitter Zsuzsa

Ködös reggelre ébredtünk... Tudtuk, hogy hosszú nap áll előttünk, így örültünk volna egy kis energiafeltöltő napsütésnek, de sebaj, gondoltuk, majd a gyerekek lelkesedése feltölt bennünket menet közben.

Fél 8 után indultunk Budapestről Kecskemétre, s egy kis belvárosi kocsikázás után megtaláltuk a Zöld Ernyő Projekt (www.zoldernyo.hu) lakhelyéül szolgáló Kecskeméti Ifjúsági Otthont. Gyorsan egyeztettük a programot, s már indultunk is a Kertvárosi Általános Iskolába. Közel 60 első és második osztályos kisdiákkal fedeztük fel közösen, hogy a bevásárláskor kapott nejlon szatyrok milyen veszélyeket rejtenek magukban. Jobbnál jobb indokok születtek, hogy miért is érdemes inkább textiltáskát használni. Beszéltünk a természetről, állatokról, dzsungelről és óceánról - s megállapítottuk, hogy minden mindennel összefügg. A két interaktív előadás után a gyerekek már nem csak szóban hanem két kezük által is kifejezhették kreativitásukat. A kisdiákok aznap sok-sok egyedi textiltáskát vihettek haza, s reményeink szerint, még sok-sok éven keresztül használják is majd azokat.

Kecskeméti utunk következő állomása a Waldorf óvoda volt. Gyakorló pedagógusként nagyon kíváncsi voltam, hogyan is néz ki egy alternatív pedagógiai intézmény mindennapi élete. Az intézmény teljes nevét is leírom, mert érdekes: Mihály Kertje Kecskeméti Waldorf Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (www.kecskemetiwaldorf.hu). Az ott töltött 2-3 óra alapján azt mondhatom, hogy az intézmény neve legalább olyan hosszú, mint amilyen sokszínű benne az oktatás.

Az újratáska foglakozásunkat itt nem a gyerekeknek, hanem a szülőknek tartottuk. Így az interaktív előadás helyett inkább egy kiscsoportos beszélgetés keretén belül osztottuk meg egymással tapasztalatainkat. Mindenki beadta a közösbe saját ötleteit, meglátásait így nagyon kellemes és kreatív légkörben teltek a percek, órák. Azonban a beszélgetés után a szülők sem úszhatták meg a táskafestést (nem mintha szerették volna megúszni), így itt is gyönyörű táskák születtek.

A nap azonban ezzel még korántsem ért véget, ugyanis visszaviharozva a Zöld Ernyő főhadiszállására már közel 50-en vártak minket, hogy megbeszéljük a nejlonzacsik káros hatásait és a lehetséges megoldásokat. Az előadás során több helyi probléma illetve kérdés is felmerült a szelektív hulladékgyűjtéssel, papírgyártás erőforrás igényességével kapcsolatosan. Remélhetőleg minden jelenlévőnek sikerült ráirányítani a figyelmét a káros hatásokra, s bízunk benne, hogy megfogadják apró tanácsainkat. Az előadás után közel 20-an (gyerekek, fiatalok, felnőttek vegyesen) maradtak még táskát festeni - így remélhetőleg már sokan lesznek, akik az egynapos kecskeméti kirándulásunk után textiltáskát használnak majd nejlonzacsik helyett, s kicsit körültekintőbbek lesznek vásárláskor.

A nap végére természetesen rendesen elfáradtunk, de ahogy előzetesen vártuk, a gyerekek lelkesedése és a közönség figyelme és aktivitása bőven kárpótolt minket ezért.

A meghívást és a szervezésbeli segítséget köszönjük a Zöld Ernyő Projektnek!

Paksi Attila