2009.03.07. Békamentés :: Áll a kerítés

Szombaton kora reggel keltünk útra Farmosra a Keleti pályaudvarról, hogy beteljesítsük küldetésünk az összeverbuválódott kis csapattal, melynek tagjai egyesületi tagok és barátok voltak. Ami ránk várt: kétségbeesetten génjeiket tovább örökíteni szándékozó barna ásóbékák hada, esőre álló idő, dagonya, sok-sok munka, veríték. Az egy órás vonatút után a helyszínre érkezvén már türelmetlenül, toporogva vártak a helyi lelkes általános iskolások, illetve más zöld szervezetek tagjai.
Így vagy 50 önkéntes jelölt gyűlt össze a Tápió Természetvédelmi Egyesület szakemberei mellett. Öröm volt látni, hogy ekkora volt az érdeklődés.
Az idő megtréfált minket, hisz esőt nem hoztak a felhők (a zöld leveli békák meg sztrájkoltak), sőt, a szél is kegyesen fújdogált csak, inkább verítékünket szárítgatta, és néha pedig kifejezetten ragyogó napsütésben lubickolhattunk.
Itt volt az ideje a munkának, amit - az elmúlt napokban keletkező - a 311-es műúton lévő apró zöld matricák jeleztek, a vonulás póruljárt előhírnökei. Gyors helyzetismertetés után, ki lettek osztva a feladatok, majd mindenki szerszámot ragadott. A gyerekek felügyelettel szemetet szedtek az út mindkét oldalán, mi többiek pedig kitisztítottuk kezdetnek azt a kis árkot, amibe majd a békaterelő kerítés került, és amit előzőleg kiszántottak nekünk. Ez és a vonuló békákat felfogó vödrök leásása elég körülményes volt, mivel a talaj úgy ragadt a szerszámokra, mint a csiriz, de végül is hála a jókedvnek minden prímán, és gyorsan haladt. Ezt valahogy a békák is megérezhették mivel igen aktívan meneteltek - rájuk nem jellemzően nappal - a farmosi Nagy-nádas felé, szerencsére a már olyan dél körül nagyrészt felállított kerítésnek, ami útjukat állta. Bár meg kell jegyezni láttunk egy kis különcöt, aki a karó mentén felmászott, de hamar leszoktattuk erről, és a már tülekedő társai közé raktuk.Mint kiderült, nem volt elég terelőkerítés, így gyorsan készült még újabb 100 méter a Központban. A tavaly lángra kapott terelőkerítés ép karói is beépültek, hogy útjukat állják a békáknak. Napközben az elégetett kalóriák gyors pótlására szendvicseket kaptunk kézbe és teát, így igazán nem volt ok a panaszra. A vendéglátás a munka végére sem szünetelt. Bőségesen megvendégeltek minket, és a jó munkásemberek nagyokat kortyolhattak az igazán zamatos forralt borból.
A küldetés kezdete így sikerrel zárult, a többi a békákon (szaporodjatok, jöhet a tavasz hormonszintemelő csodás időszaka!), meg a további lelkes önkénteseken múlik.

2009.03.07.

Kovács Dominika Márta és Csizmás Gergely