2009.04.13. Békamentés

Apám a hős

Már illatozva indultam útnak Húsvét hétfőn apával békát menteni. Hiába az ünnep ugyanis, a békák ezt természetesen figyelmen kívül hagyják, és vasárnap éjjel is bele-belepotyog az utolsó néhány példány a vödrökbe... Jól is tettük, hogy nem hagytuk magukra kétéltű barátainkat, ráadásul nem mindennapi élményben volt részünk.

Az első 20 vödörből talán ha 3 barna ásóbékát kiszedtünk, tényleg a végét járja a békamentés (április 2-ig több, mint 61.000 békát mentettünk meg). Az izgalmak a kihelyezett háló második felénél kezdődtek. Egy oldalára fordított vödörrel találtuk szembe magunkat, amit szemmel láthatóan valaki kiszedett a helyéről és odébb rakott. A vödrök alján az esővíz kifolyását elősegítendő lyukakat fúrtunk. Egy ilyen lyukba beszorulva tekergőzött egy szerencsétlen sikló... Eljutott a törzse közepéig, majd ott se ki, se be. Ki tudja, mióta volt szegény ott. Apa rögtön akcióba lendült (nekem sürgősen, megfelelő távolságból fényképeznem kellett az eseményeket), és finoman addig mozgatta a sikló törzsét, amíg az „meglazult", és be tudta húzni a vödörbe. Beraktuk a békák közé a vödörbe, akik sztoikus nyugalommal vették tudomásul a ragadozó túlzott közelségét. A siklónak persze kisebb baja is nagyobb volt, mint hogy evésre gondoljon.

Néhány vödörrel később újabb siklót találtunk ez alkalommal egy erősen kifele kívánkozó gyíkkal együtt. A gyíkot elengedtük, a kis siklót betettük a vödörbe, ezzel komoly ijedtséget okozva a tízszer akkora felnőtt siklónak. A békák alá bújva keresett menedéket a kicsi elől...

Ami még érdekes volt, hogy a kerítés utolsó harmadán találtunk három darab tündéri bébi teknőst a vödrökbe potyogva. Nagyon helyesek voltak, őket is átvittük a mocsárba, és ezzel végeztünk is a Húsvét hétfői békamentéssel, ami igazi életmentő nap volt. Az összegzés: 7 db barna ásóbéka, 2 db vízisikló és 3 db mocsári teknős.

dr. Csatádi Katalin