Már napok óta keringtek a Sátoraljaújhelyről érkező aggasztó hírek... „A menhelyet ma délelőtt elöntette a víz, a Rogyva áradása miatt a fél város víz alatt áll. A menhelyen 93 kutya él, akiknek egy részét a kerítés mellé kötötték ki, másik része a kutyaházak tetején próbál százaz maradni..."

„...Zemplén Gazdátlan Állataiért Alapítvány kutyái életveszélyben vannak az árvíz miatt..."

„...A kutyák fáznak, vízben állnak napok óta, már többen meg is betegedtek... száz állatot ment négy asszony..."

Rutinos menhelylátogató önkéntestársaimmal, azon tanakodtunk, hogyan tudnánk segíteni... Így négy elszánt nőszemély pár óra leforgása alatt a fejébe vette, hogy bepakoljuk magunkat és a szerszámokat a kocsiba és útnak indulunk.

Sajnos nem volt ilyen egyszerű a dolog. Még meg kellett várnunk, míg a vizet leszivattyúzták és befejeződött a fertőtlenítés. A helyreállító munkálatoknak csak ez után lehetett nekilátni.

De ez idő alatt sem tétlenkedtünk. A Zöld Zebrával (www.zoldzebra.hu) közösen összeállított adománylistáról begyűjtöttük az adományokat, ami köszönet a felajánlóknak szép terjedelmesre sikerült, így meg kellett oldani azt is, hogyan juttassuk el nekik. Mivel többfelől csak ígéreteket kaptunk és állandóan változó időpontokat, ezért úgy döntöttünk, hogy az a biztos, ha mi magunk visszük el, és akkor biztos oda kerül, ahova szánták. Szinte az utolsó pillanatban sikerült utánfutót is és vonóhorgos autót is szerezni. Sőt! A végére már 3 autóval és 9-re bővült létszámmal tudtunk megjelenni, szerencsére 5 fiú is jött velünk, pedig nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy úgymond „egy legény sem lesz a gáton". Végül, csaknem az utolsó pillanatban csatlakozott hozzánk a már ugyancsak régi motoros Fazekas Laci, aki hozta dolgos barátait is Bencét és Andrist; Bajza Gábor, aki hozta az utánfutóját így sikerült jóadag adományt is vinni és Mércse Attila is erősítette csapatunkat, aki egyenesen munkából érkezett és vezetett több száz kilométert és dolgozta végig vidáman a napot!

Minden elismerés a fiúké, akik rengeteget dolgoztak a nap folyamán és ráadásul még egyiküknek kutyanyál, a másikuknak meg kutyaszőr allergiája van.
Hajnalban keltek, három órát autóztak és reggel 9-től lapátolták, terítették és egyengették a sódert az elázott kennelekben és körülöttük lévő úton, hogy a kutyusokat vissza lehessen költöztetni a megszokott helyükre és, hogy a menhely dolgozói is gond nélkül közlekedhessenek hozzájuk, ne az elázott talajon. Nagyon-nagy köszönet nekik! Akárcsak a helybéli állatbarát hölgynek, akitől a menhely a sódert kapta és aki az önkénteseknek is sütött nagyon finom süteményt. De persze a lányok sem tétlenkedtek. A kennelek rácsán balesetveszélyessé vált drótmaradványokat szedték le, megfésülték a kutyusokat, majd ők is beszálltak lapátolni, gereblyézni... és mindannyian ismerkedtünk a történetükkel és a zempléni állatvédelem jelenlegi helyzetével.

Látogatásunkor körülbelül 76 kutya lehetett a menhelyen, a többiek azóta is ideiglenes befogadóknál. Egyébként kb. 100 kutya befogadására alkalmas a hely. Az árvíz okozta pusztítást leszámítva, látszik a menhelyen, hogy lehetőségeikhez mérten rendezett környezetben, szeretettel gondozzák lakóit. Julika, Marika, Csilla és Judit áldozatos munkájának köszönhetően a kutyusok mind tiszták, barátságosak és szomorú sorsuk ellenére, a körülményekhez képest „boldogak", látszik rajtuk a törődés... Mindenesetre lényegesen emberibb körülmények között élhetnek, mint azok a szerencsétlen halálraítélt társaik, akiknek szívbemarkoló sírása egész nap áthallatszik a szomszédos gyepmesteri telepről, ahol életük utolsó 14 napját töltik, a végzetes tűszúrásra várva. Julikáék akit tudnak átvesznek, hogy megmentsék a haláltól és további esélyt kaphassanak arra, hogy akár a régi, akár egy új gazdi rátaláljon, de sajnos nekik is véges a kapacitásuk, főleg, hogy abban a térségben egyfelől nem jellemző az örökbefogadás, másfelől lakossági támogatást sem igazán élveznek. Az önkormányzat annyiban járul hozzá a munkájukhoz, hogy használhatják a területet, ahol működnek és finanszírozzák a víz- és áramfogyasztásukat, valamint az állateledel napi szállítását is biztosítják az iskolából, öregekotthonából, kórházból ... Az így kapott ételmaradékból ellátják a gyepmesteri telep kutyáit is. Iskolaszünetben viszont nehéz ennyi állat etetését megoldani.

De ők is, mint a legtöbb magyarországi menhely, financiális problémákkal küzdenek. A kutyák orvosi ellátása is jelentős tétel. Fizetett alkalmazottjuk nincs, a kutyákkal estére senki nem tud maradni, lehetőség sincs rá. Egy régi vasúti kocsijuk van csupán, ahol egy kabin a konyha, egy az iroda, egy a betegszoba és egy afféle raktár. Csak ide tudnak bepakolni mindent az időjárás viszontagságai elől. Ami persze nem biztonságos, már lopás is előfordult náluk. Hol a szivattyút vitték el, hol az adományba kapott raklapokat.

A Zemplén Gazdátlan Állataiért Alapítvány Kutyahotthonának (http://www.gazdatlankutyak.eoldal.hu/) megsegítésére szerveződött csapatunk munkájához Egyesületünk egyhangúlag 20.000 Ft extra támogatást is nyújtott, és az alábbi személyeknek köszönjük még segítségüket, akár felajánlásaikért, akár az adományok begyűjtéséért, akár a háttérben és természetesen a helyszínen végzett munkájukért: Fazekas László, Nagy Bence, Niklós András, Mércse Attila, Bitter Zsuzsi, Egervölgyi Mária, Szőke Erika, Bajza Gábor, Bajza Levente, Echeverria Sofia, Tóth Orsolya, Makra Anita,Farkas Lajos, Kádár András, Kardos Szilvia, Lehőcz Orsolya, Lenderné Páli Fatime, Gácsné Judit, Lambert Gábor, Huszár Orsolya, Molnár Kata, Kopp Gabriella, Pál Julianna, Dr. Pauló Tünde, Bánhegyi László, Kónya Andrásné Zsuzsi, Dallos Júlia, Sóstai Judit, Biotech2000 Kft.

Mindenkinek nagyon szépen köszönjük a közreműködést!

Kovács Andrea

Csoki az Alapítvány gondozásában éli idős napjait. 11 év körüli szuka kutyus, aki egy ellést követően ismeretlen okból bénult le hátsó lábára, s így mozgássérülten tengeti mindennapjait az árvíz sújtotta sátoraljaújhelyi menhelyen. Nagy az élni akarása – hiszen a napokig vízben ücsörgést is átvészelte, viszont kevés az esélye a gazdira találásra.

Hátralevő éveit szeretnénk szebbé tenni azzal, hogy megpróbálunk számára egy kutyusoknak való kerekesszéket találni...

...felhívásunkra rengeteg érdeklődő jelentkezett, Beke Julikától kaptunk egy használt kocsit, amit Kerekes György úr segítségével eljuttattunk a kutyusnak. Bár kicsi lett a kocsi, de akadt egy felajánló, Molnár Misi, aki vállalta, hogy Csoki méretéhez igazítja a szerkezetet. Addig is, míg elkészül a járgány, Bundi Mama felajánló jóvoltából egy még nem használt "beülőkét" kapott a kutyus, hogy megmozgathassa öreg csontjait a menhely dolgozóinak segítségével. Soós Írisztől érkezett 20.000,- Ft felajánlás a kocsi elkészítéséhez, de mivel Misi a menhelyi kutyának ingyen vállalta a szerelést, ezért a felajánlást következő menhelysegítő projektünkhöz használhatjuk fel.

HAPPY END

Csokit örökbe fogadták!:)
Kerekes úr, akit úgy ismertünk meg, hogy előző kutyusa saját maga készítette járógépét ajánlotta fel Csoki részére, majd önzetlenül segített a jobb megoldásnak ígérkező kutyakocsi menhelyre való eljuttatásában, 2010. július 18-án elutazott Sátoraljaújhelyre és örökbe fogadta a kutyust!

Minden elismerés az úrnak, hiszen egy idős és beteg kutya gondozása rengeteg türelmet, időt, anyagi ráfordítást igényel. Mindezt a legnagyobb jóakarat mellett sem adhatták meg neki eddigi gondozói.

Csokinak új otthonában most épül egy külön kennel (merthogy ahhoz van szokva az öreg hölgy), reggel és este a beülőkében sétálgat, míg meg nem kapja a kocsit, amit immáron Budapesten "vehet át".... Amúgy a héten időpontra megy az Állatorvosi Egyetemre, ahol alaposabban utánajárnak betegségének, s talán még az is kiderül, hogy gyógyítható a betegsége.

Részlet a menhely önkénteseinek leveléből:

"Képzeld el, az Úr, akivel Csokinak hoztátok a kerekes széket, tegnap telefonált, hogy úton van hozzánk, mert örökbe fogadja Csokit. Gondold el, hogy mennyire meghatódtunk. Teljesen magunkon kívül vagyunk, még az állatorvos is csodálkozott, hogy egyáltalán van valaki, aki ezt az idős, mozgáskorlátozott kutyát magához veszi, amikor választhatna fiatal, egészségest is.

Tudod, az ilyen élmény annyi, de annyi erőt ad nekünk, hogy még van remény, lehet bízni az emberekben. Hozott Csokinak egy takarót, amit leterített a kocsiban, Csoki pedig egyből rátelepedett. Nagyon kíváncsiak vagyunk a kutyus további sorsára."