Farmosi madarászok jelentették, hogy – feltehetően a tavalyi sikeres békamentésnek is köszönhetően – nőtt a területen fészkelő gólyák száma. Gondoltuk itt az idő megnézni őket.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület júniusban a Tápió vidékre látogatott, hogy meggyűrűzze az idei fiókákat. Gólyafészket felülről még úgyse láttunk, így néhányan csatlakoztunk a programhoz. A fél napos gólya roadshow alkalmával több fészekbe is bekukkanthattunk. Volt, amelyikben tojást találtunk, máshol pihés fiókát, esetenként kotlóstyúk  méretű „kisgólyákat”. Minden alkalommal először az MME hivatásos madárgyűrűzőjét  vitte fel a daru, aki egyedi azonosítóval ellátott gyűrűt tett a fiókákra, majd utána következhettek a bámészkodók.

Érdekes dolog ez a madárláb. Ahelyett, hogy idővel vastagodna, és így rászorulhatna a gyűrű, a fiókák vastag lábbal bújnak ki a tojásból, ami később vékonyodik. A színes gyűrűket arra alkalmas távcsővel le lehet olvasni, melyet a nemzetközi adatbázisban rögzítve, nyomon követhetőek a gólyáink. Így történhet meg, hogy tudjuk  egy-egy farmosi gólyapárról, hogy itt hagyva a mínuszokat, Törökországban vagy esetleg Tunéziában tölti a telet. Persze a legtöbb leolvasás sajnos  az áramütést szenvedett gólyák gyűrűjéről érkezik. Arról meg ne is beszéljünk, hogy védett madarunkra vadásznak Afrikában…

A gyerekek kedvéért egy-egy fiókát simogatásra is lehoztak a szervezők. Kérdezhetnénk, mégis mi értelme annak, hogy egy rémült madarat simogat 10-20 ember, miközben a felnőtt állatok félve kőröznek fiókájuk felett? A gólyák számára nem nagyobb sokk ez, mint amikor például egy vihar rázza a fészküket, de a résztvevőknek remélhetőleg egy életre szóló élmény, ami a madarak szeretetére tanítja őket, és nem légpuskával fogják lövöldözni, mint ama bizonyos honfitársaink.

Bitter Zsuzsa