Van egy csodálatos hely Őrbottyán szélén, aminek a létezéséről kevesen tudnak, ez a hely szolgál végső menedékül 18 ló és egy szamár számára, akikre viszontagságos életük legsötétebb pillanatában, talán életükben először rámosolygott a szerencse, és így a vágóhíd helyett a Bottyán Equus Hungária Alapítványt nyolc éve létrehozó, és azt azóta is minden nehézség ellenére működtető két fantasztikus ember, Rédei Attila és Éva, szerető gondoskodásába kerültek.

Mint a Rügyek és Gyökerek Egyesület önkéntesei, náluk jártunk látogatóban egy áprilisi szombat délután és olyan élménnyel gazdagodva jöttünk el tőlük, amit nehéz szavakba önteni, szeretnénk, ha hírük minél több emberhez eljutna, hogy mindannyiunk segítségével a következő hívásra, – ami egy újabb vágóhídra készülő lóról számol be – azt mondhassák, van hely, élelem, pénz, orvosi ellátás, jöhet a lovacska, hogy hátra lévő éveit boldogan és szeretetben élhesse le, végre révbe érve. Egészen addig, amíg nem lesz következő ilyen hívás… Mert minden embernek szívbőljövő kötelessége lesz, hogy gondoskodjon idős, sérült vagy beteg lováról. És hogy John Lennont idézzem: “You may say I'm a dreamer, but I'm not the only one…” /szerinted talán álmodozó vagyok, de nem én vagyok az egyetlen…/.

http://www.bottyanequus.com