Városi vadon: A fokvárosi páviánprobléma kezelése


Írta: Heather Richardson
Fordította: Moharos Levente

Fokvárosban és környékén a terjeszkedő városi közösségek egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a Tábla-hegyi Nemzeti Park környezetvédelmi területére. Ez nem csak azt jelenti, hogy a lakosok és turisták könnyen közelíthetik meg a hegyet, hanem a fok-félszigeti medve páviánok (Papio ursinus) is épp ilyen könnyedén járhatnak be a lakónegyedekbe.

Több évtizednyi ember-természet, és a vadon viszonylatában folytatott ember-ember konfliktusok után, törékeny egyensúly állt be a város páviánkezelési irányelveiben.


Az ökoszisztéma szétrombolása

Justin O’Riain, a Fokvárosi Egyetem Közösségek És Az Afrikai Vadvilág elnevezésű Intézetének (iCWild) vizsgálatvezetője szerint a gondok azzal kezdődtek, hogy a telepesek mindent megtizedeltek.

Az oroszlánokat több, mint egy évszázaddal ezelőtt levadászták. Leopárdot utoljára az 1930-as években láttak a Fok-félszigeten.

„Tönkretettük az ökoszisztémát” – mondja O’Riain. „Mivel kevesebb a ragadozó, a páviánpopuláció drámaian megnőtt.”

 

Behavioural ecology, Sociality, Evolution, Mammals, Human-wildlife conflict, Conservation, Wildlife management 
Phone: 021 6503645 
Email: Justin.Oriain@uct.ac.za

A Tábla-hegyi Nemzeti Park a félsziget egész területén végignyúlik, északi részén található a városközpont, a hegygerinc mindkét oldalán pedig, 30 mérföldnyire, Cape Point felé többnyire gazdag külvárosok húzódnak. A félsziget egy részét Constantiában még mindig jelentős farmterületek, keleti lejtős szőlőültetvények foglalják el.

A Tábla–hegy fenyőültetvényei eleinte élelemmel és pihenőhellyel látták el a páviánokat, de leginkább távol tartották őket az alant növekvő várostól. Ahogy azonban a fenyveseket az 1960-as években kitermelték, a páviánok megindultak, hogy a városi területeken nézzenek élelem után.

A páviánok és az emberek közötti konfliktusok arra késztették a hatóságokat, hogy az 1980-as évek második felében bizonyos csapatokat kiszelektáljanak. Egy 1998-as felmérés elég zord képet festett a félsziget páviánjairól – mondja O’Riain. A mindössze 365 egyedet számláló populációban alig akadtak hímek, minthogy a legtöbb kilőtt példány közülük került ki.


Térkép: https://www.kommetjiehideaways.co.za

 

A helyi közösségből néhányan, köztük Jenni Trethowan is, igencsak felháborodtak. 1990-ben Trethowan, a lakóhelyéhez közel élő csoport elpusztítására adott válaszként megalapította a Kommetije Környezetvédelmi Akciócsoportot (KEAG), hogy megpróbáljanak változtatni a város páviánkezelési politikáján.

A KEAG szorgalmazta a kilövés megszüntetését, továbbá kezdeményezte a lakosság bevonását a páviánok monitorozásába és elriasztásába.

2001-ben Trethowan otthagyta a KEAG-ot, hogy megalapítsa a Baboon Matters Trust-ot, azt a szervezetet, amely a Fok-félsziget hordáinak kezelését tűzte ki célul állandó megfigyelők alkalmazásával.

Páviánok a kockázat ellenére házakat, kerteket, autókat, támadnak meg a kalóriadús emberi táplálékért. Kép: Travis Baker 

„A többi eszközünk a hathatós szabályozás, és a hatékony hulladékkezelés volt, és az hogy milyen fákat ültetünk” – mondta Trethowan a Mongabay-nek. Mivel azonban ezeknek az intézkedéseknek a finanszírozására szűkös forrás áll rendelkezésre, az erőfeszítések egyszerűen a páviánok lakott területekről való elűzésére fókuszáltak.


Adatgyűjtési és irányítási módszerek

A páviánkezelés hatékonyságával kapcsolatban folytatódott a heves, erős érzelmektől fűtött vita, a félsziget déli részén élő páviánok mellett és ellenük egyaránt, viszont kevés szó esett olyan adatok begyűjtéséről, hogy merre és miért mennek a páviánok.

2006-ban egyik PhD hallgatójának kérésére O’Riain megalapította a Pávián Kutatási Egységet, hogy adatokat szolgáltasson a város mellett élő állatokról. A páviánokra helyezett GPS nyakörvek segítségével az egység megerősítette, hogy az állatok még mindig bejárkáltak a lakóövezetekbe, amikor a megfigyelők nem voltak ott.

A páviánok gyorsan hozzászoktak a tapsoló, kiabáló megfigyelőkhöz. A lakosok és a Pávián Kutató Egység paintball fegyvereket és észak- amerikai medveriasztókat javasoltak, de a helyi állatjóléti szervezet, az SPCA rendelete betiltotta a használatukat.

A hordájukat elhagyó és újat kereső magányos hímek gyakran kötnek ki beépített területeken, ahol veszélyessé válhatnak: egy idős ember belehalt a lökésbe, mikor a hálószobából egy zsák cukorral épp kimenekülő pávián ráugrott, egy  másik alkalommal pedig súlyosan megsebesítettek egy gyereket a hasán.

2011-ben a Pávián Kutató Egység városi tisztviselők, a Dél-afrikai Nemzeti Parkok (a Tábla-hegyet kezelő SANParks) képviselőinek, és nemzetközi szakértők részvételével tartott munkaértekezletet.

Contact the Baboon Hotline 072 028 0008

Shirley Strum antropológus, aki az 1970-es évek óta tanulmányozza Kenya mezőgazdasági területeinek terményrabló páviánjait, nyitóbeszédében elmagyarázta, hogy a fosztogató páviánok inkább vállalnak kockázatot, csak hogy magas kalóriatartalmú emberi táplálékhoz jussanak. Bár egy fok-félszigeti hím pávián testében 70 fémdarabot – sörétet, pelletet, légpuskalövedéket, pisztolygolyót – mutatott ki a róla készült röntgenfelvétel, az mégis folytatta a fosztogatást.


Strum elborzadt, mikor szemtanúja volt annak, ahogy a félszigeten a páviánok kirabolják az embereket. „A páviánokat már kezdettől el kellett volna rettenteni az emberi ételek megközelítésétől és elfogyasztásától” – írta Sturm néhány hónappal később a Cape Times-nak címzett nyílt levelében.





Mint írta, sokkolta az állatjóléti aktivisták fellépése a javasolt intézkedések ellen.
„Sokkal inkább törődöm a páviánokkal, mint ők. Feláldoznék néhányat a többi megmentése érdekében, ha ez volna az ára. Ezzel ellentétben az aktivisták mintha csak azzal törődnének, hogyan éreznek az emberek a páviánok iránt.”


Új irányelvek

A tanácskozást követően a város évi 9 millió randos (628,000 dolláros) páviánkezelési szerződést kötött egy új, Human Wildlife Solutions nevű vállalattal (HWS).

Az új irányelvek szerint az SPCA engedélyezi a paintball fegyverek és medveriasztók használatát a páviánok lakott területekről történő elriasztásán dolgozó megfigyelőknek, továbbá szorgalmazza, hogy a lakosok tegyék otthonaikat kevésbé vonzóvá a betolakodók számára.
.
A város, a SANParks és a CapeNature helyi természetvédő testület által 2009 -ben kidolgozott páviántámadási protokoll értelmében, amint azonosítanak egy problémás egyedet – melyek nagyrészt mind hímek – megjelölik és rádióadóvevővel felszerelt nyakörvvel látják el, hogy mozgását követni tudják. Hátterét, incidenseinek típusát és időpontjait rögzítik.

 



Az egyik támadó hím lajstromában 13 hónapon belül, kukák fosztogatásától autókba mászáson át házak elfoglalásáig bezárólag mintegy 140 incidenst jegyeztek fel. Más páviánokkal töredékhordát alakított, akik követték őt a városi területekre (A HWS igyekszik megakadályozni az ilyen töredékhordák létrejöttét).

Válaszként a HWS közösségi találkozókat tartott, szemetes-zárakról és más védelmi módszerekről szóló brosúrákat osztott, és hirdetményeket állított fel az utak mentén. Körzetvezetőik házról házra járva nyújtottak tájékoztatást a helyes hulladékkezelésről, és a lehetséges behatolási pontokról, úgy, mint törött ablakrácsok, vagy nyitott hátsó ajtók. Egy gyümölcsfát eltávolítottak.

Ha egy pávián minden elriasztó intézkedés ellenére továbbra is otthonokba, autókba tör be, megjelölik és altatásra javasolják. Egy bizottság átnézni a lajstromot, majd döntést hoznak.

2009 és 2018 között 75 páviánt altattak el az előírás szerint, ebből 44 megrögzött, agresszív támadó volt. Ez a halálozási ráta, mely 2012-ben a populáció 5%-át jelentette, a megrögzött támadók kiszűrésével 2018-ban 1%-ra csökkent.

 


Jelenleg 60, a HWS alkalmazásában álló vadőr figyel 11 hordát (ez 2019 júniusában 449 páviánt jelentett). A vadőrök napkeltétől napnyugtáig velük vannak. Gaelle Fehlmann, a Swansea Egyetem PhD hallgatójának kutatása szerint, az őrzött hordák az idő 95%-ban távol maradnak a lakott területektől.

„Ami nagyon biztató” – mondja Esme Beamish, a Fokvárosi Egyetem PhD hallgatója, aki 2005 óta kutat páviánokat – „hogy a programot kutatások és adatok támasztják alá. A hatóságok folyamatosan képben vannak.”

Beamish kutatásai azt mutatják, hogy a páviánpopuláció ismét növekedésnek indult, ami nagyban köszönhető a protokollt nem követő, ember által okozott halálesetek csökkenésének: 2006 és 2019 között a félsziget északi részén élő hordák páviánjainak egyedszáma ( nevezetesen a félsziget középső részén, szőlőültetvények és más mezőgazdasági területek közelében élő populációk) összességében 97%-kal, míg a lakott területek közelében, továbbá délen élő hordáké 22%-kal növekedett.

Vitatott kérdés, hogy a HWS-szerződés - amelynek költségvetése évi 12 millió randra emelkedett (837 000 USD) - nem terjed ki a mezőgazdasági területekre, például a Constantia-i borgazdaságokra, noha a farmerek még mindig fizetik a szerződés finanszírozására szolgáló összeget. 2018-ban, kevés más lehetőségük lévén, megszerezték a CapeNature engedélyét, és kilőttek hét páviánt. jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy a farmok bekerülhetnek-e a HWS mandátumába.

 



Távolabbi kilátások

Sikerei és tévítéletei révén Fokváros, számos tanulsággal szolgálhat a többi város számára. Elsősorban a ragadozók védelmének fontossága, általános irtóhadjárat helyett az egyes állatok identifikálására szolgáló protokollok bevezetése, a tudományos adatok figyelembevétele és az átfogó együttműködés szolgálhatnak mérvadó tanulságokkal és javaslatokkal a gyorsan urbanizálódó világban.

O’Riain számára a cél mindig „egy egészséges, életképes, fenntartható populáció volt, amelyben mindenki jóléte és védelme egyre hatékonyabban érhető el.” A jelenlegi adatok jól mutatnak, de maradt még elvégezni való munka – nem utolsó sorban megtervezni az egyre növekvő pávián és emberpopuláció közös jövőjét.

A pávián populáció csökkentése érdekében a város Pávián Technikai Csapata születésszabályozásba kezd a hímek, és nőstények fogamzásgátlásával, emellett továbbra is távol tartják a páviánokat az antropogén élelemforrásoktól, mely nem elhanyagolható faktor a populáció növekedésében. A gyérítés jelenleg nincs napirenden.






Beamish szerint a fiatal hímekkel még mindig kudarcot vallanak, mert nincs elegendő munkaerő az összes magányos hím megfigyelésére. Azt mondja, hogy olyan módszereket kell kidolgozniuk, amelyekkel megakadályozzák, hogy a hímek a hordák közötti mozgásuk során érintsék a nagyvárosokat. A város terjeszkedése miatt ez egyre nehezebb.

A Zwaanswyk területen felállított páviánbiztos elektromos kerítés sikeresnek bizonyult. O’Riain azt mondja, szívesen látna ilyet Scarborough külvárosában is, ahol rengeteg a páviántámadás.

A félsziget délnyugati partján fekvő Scarborough-ban jól megfigyelhető a lakosok különböző hozzáállása: néhányan állítólag beinvitálják otthonaikba a páviánokat, míg mások akármilyen eszközt megragadva, kétségbeesetten igyekeznek megszabadulni tőlük. Scarborough utolsó négy nőstényének menhelyre szállítása végső, egyszeri megoldás – magyarázza O’Riain – hogy elejét vegyék a horda növekedésének és a további konfliktusoknak, és egyúttal elkerüljék az altatás negatív PR-ját.

A félsziget déli részén továbbra is problémát jelent a nem megfelelő hulladékgazdálkodás. Simon’s Town tengerészeti bázisa például azért a páviántámadások fő célpontja, mert az élelmiszerhulladék könnyedén elérhető. Fokváros azzal az igénnyel lépett fel a lakosság felé, hogy zárható szemeteseiket dupla lakattal lássák el. Ezeket állítólag ingyenesen kell biztosítani az érintett területeken, de Beamish szerint valójában nehezen beszerezhetők  és rosszul tervezettségük okán többnyire hatástalanok.

A meglévő szabályzat javasolt módosításai meghatározzák a hulladékkezelés módját a pávián által érintett területeken, és elősegítik a helyes gyakorlatok betartását, bár egyelőre még kérdéses, hogy a módosításokat elfogadják-e.

False Bay keleti oldalán, Rooi-Els faluban az Overstrand Önkormányzat szabályzata kimondja, hogy a lakosok a szemetet  páviánbiztos tartályokban kötelesek tárolni. A felelősségteljes hulladékkezelés a páviánbiztos ablakok és ajtók segítenek megőrizni a békét – bár a páviánok továbbra is bejárkálnak a városba, idejüket fosztogatás helyett inkább az ingatlanok körüli növényzetben, táplálkozva töltik.

 

 

Janegoodall Logo

Minden egyes apró cselekedet számít.
Minden egyes ember, minden egyes nap és minden egyes percben tehet azért hogy jobb legyen a világ.
-
Dr.Jane Goodall

Cím: 1026 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 41.

Telefon: Kádár András, 06-30-724-0274

E-mail: info (kukac) janegoodall (pont) hu

Adószám: 18122284-1-42