A csimpánzok évtizedekig emlékeznek régi barátok és családtagok arcára
Az arcfelismerő képességük felér bármely más állatéval, sőt, az emberével is
Az eredeti cikk letölthető pdf formátumban
Fordította: Uzonyi Anna
Megjelenés dátuma: 2023. December 18.
A tanzániai Gombe Nemzeti Parkban a Golden és a Glitter nevű csimpánz ikrek tisztogatják egymást
A kép forrása: ANUP SHAH/GETTY IMAGES
Louise az elmúlt 26 évben nem látta a nővérét és unokaöccsét. Mégis, amikor meglátta őket egy számítógép képernyőjén, azonnal felismerte őket, mereven bámulva az arcukat. Ez a teljesítmény egy ember esetében is lenyűgöző lett volna, de Louise egy bonobo, aki élete nagy részét egy menedékhelyen töltötte, távol a rokonaitól.
A felfedezést 2023.december 18-án publikálták a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban, és azt mutatja, hogy legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok évekig, sőt néha évtizedekig is képesek emlékezni barátok és családtagok arcára. A tanulmány szerint a régóta fennálló hiedelemmel ellentétben nem csak az emberekre jellemző az ilyen hosszú távú szociális emlékező képesség.
"Ez egy figyelemreméltó felfedezés" - mondja Frans de Waal, az Emory Egyetem primatológusa, aki nem vett részt a munkában. "Még abban sem vagyok biztos, hogy az emberek emlékeznek a legtöbb olyan egyénre, akit két évtizede nem láttak." Szerinte a kutatás felveti annak a lehetőségét, hogy más állatok is képesek erre, és talán sokkal többre emlékeznek, mint amennyit eddig gondoltunk.
Megpróbálni kideríteni, hogy az emberszabásúak emlékeznek-e egy arcra, nem könnyű. Nem lehet egyszerűen csak megkérdezni őket. Így a Johns Hopkins Egyetem állatpszichológusa, Christopher Krupenye és kollégái az új tanulmányban szemmozgást követő szenzorokat használtak. Ezek olyan infravörös kamerák, amelyek nem invazívan térképezik fel a vizsgált alany tekintetét, amikor emberek vagy tárgyak képeit nézik.
A tudósok 26 csimpánz és bonobo egyeddel dolgoztak, akik három különböző állatkertben vagy menedékhelyen élnek Európában és Japánban. A csapat fényképeket mutatott az állatoknak, két emberszabású arcot egymás mellett elhelyezve a képernyőn egyszerre 3 másodpercig. Néhány képen teljesen ismeretlen egyedek voltak; a többin közeli barátok, ellenfelek vagy családtagok, akik korábban ugyanabban a közösségben éltek, de évek óta nem találkoztak.
Noninvazív, szemmozgást követésű technológiát használva a kutatók tanulmányozták, hogy az állatok hova irányítják a figyelmüket, amikor képeket mutattak nekik a képernyőn. Az állatokat hígított gyümölcslébe tett szívószállal csábították, hogy az arcukat a képernyő felé fordítsák
A csimpánzok és a bonobók azokat az emberszabású arcokat körülbelül negyed másodperccel, vagyis 11% -14% -kal hosszabb ideig tanulmányozták, amelyeket régebben ismertek és pozitív élményekkel társítottak, összehasonlítva az ismeretlenek arcával. Néhány esetben az állat évek óta –akár 5 vagy 10 éve, sőt, Louise esetében több, mint negyed évszázada - nem látta azt a majmot, akinek az arca a képernyőn szerepelt.
A felismerés pillanatnyi volt, de következetes, és egyezik hasonló tanulmányokban talált eredményekkel, amelyek csecsemők arcfelismerését vizsgálták. "Mint amikor elhaladsz valaki mellett az utcán, akit évek óta nem láttál, úgyhogy kétszer is ránézel" - mondja a tanulmány vezető szerzője, Laura Lewis, a Kaliforniai Berkeley Egyetem evolúciós antropológusa.
Az állatok a leghosszabb ideig azon fajtársak arcait nézték, akikkel pozitív kapcsolatot ápoltak, például régi csoporttársaikat, akikkel tisztogatták egymást vagy együtt játszottak. Nem sokat időztek azokon az arcokon, akikkel korábban szexuális kapcsolatban álltak, távoli ismerősök voltak, vagy akik bántották vagy megijesztették őket.
Más állatok, mint például delfinek, elefántok és kutyák, hangot vagy szagot használnak egy másik ismerős egyed jelzésének vagy illatának felismerésére. De az a képesség, hogy vizuális jeleket használjunk egy barát arcának felidézéséhez évekkel a búcsú után, régóta egyedülállónak számított az emberek között, és kulcsfontosságúnak tekinthető az ősemberek túléléséhez - mondja de Waal.
Azok az emberek, akik felismerték a barátot vagy ellenfelet, újraépíthették szövetségeiket, és élelmet vagy egyéb javakat cserélhettek nehéz időkben – mondja a kutató. A csimpánzok nagy, hierarchikus csoportokat alkotnak, amelyek gyakran felbomlanak kisebb csoportokká, melyek tagjai jönnek-mennek, néha hatalmi harcokkal - jegyzi meg de Waal. Tehát ésszerű, hogy a baráti arcok megjegyzése hasznos lenne a csimpánzok számára is.
A fiatal emberszabásúak intenzív szociális tanulási fázisokon mennek keresztül, hasonlóan az emberi kamaszokhoz - mondja Rachna Reddy, aki a Utah Egyetem biológiai antropológusa, és nem vett részt a munkában. Ez segítheti őket abban, hogy megtanulják, kiben bízhatnak meg - különösen a fiatal nőstények esetében, akik így felkészülhetnek arra az időszakra, amikor elhagyják születési csoportjukat. Ez a tanulmány "egy ablakot nyit a csimpánzok rendkívül gazdag érzelmi életébe" – mondja.
