Esszé a nagyüzemi állattartásról: Érvek a növényi alapú étrendre való áttérés mellett
2024. január
Megmentett sertések a Farm Menhelyen, USA. Fotó: Jo-Anne McArthur / We Animals Media
Amikor Dr. Jane Goodall-t megkérdezik arról, hogy mit gondol a nagyüzemi állattartásról, három szóval válaszol: „Fájdalom, félelem, halál”. (1)
A nagyüzemi állattartás az emberiség által valaha elkövetett legsúlyosabb gaztettek közé tartozik. A nagyüzemi állattartó telepek természetüknél fogva kegyetlenek, és állatok milliárdjainak okoznak mérhetetlen szenvedést, pusztítják a környezetet, és még az egészségünket is aláássák. A nagyüzemi módon előállított állati termékekről a növényi alapú étrendre való áttérés az egyik legegyszerűbb mód arra, hogy segítsünk az állatokon, a környezeten és az emberiségen. Határozott meggyőződésünk, hogy mindenképpen véget kell vetni a nagyüzemi állattartásnak, amivel mindannyian jól járunk – az állatok, az emberek és a környezet is.
Fájdalom, félelem, halál
Egy nagy, modern európai vágóhíd, amely azt állítja, hogy kiváló létesítmény, évente több mint 1,4 millió sertést vág le, állítása szerint rendkívül professzionális módon. Egy állatvédő szervezet ezt az állítást egy ötperces videóval cáfolta meg, amelyet egy bátor férfi készített, aki egy hónapig dolgozott a létesítményben. A disznókat verik, rugdossák és erőszakosan rángatják a fülüknél és a farkuknál fogva. Az egyik felvételen egy disznót vernek/rugdosnak, miközben az első lábain vonszolja magát, a hátsó lábai láthatóan eltörtek. Számos sertésnek nyílt sebei vannak. Más felvételeken egy disznó látható, akit elektromosan el akartak kábítani, de még életben volt, és rémülten visított, miközben kegyetlen végzete felé tuszkolták. Más disznók remegve és rángatózó lábakkal feküdtek a vértócsában.
Egy másik disznót, aki még életben volt, a hátsó lábainál fogva felakasztották, és a torkát elvágták. Még mindig életben és eszméleténél volt, amikor egy 60 Celsius fokos (140 Fahrenheit fokos) forrázó üstbe dobták a horogról. Megpróbál úszni, menekülni próbál, a tekintetén látni, hogy szinte eszét vesztette, visítozik, a feje a víz alá kerül, néhányszor újra felbukkan, mielőtt végül eltűnik, megfulladva a forró vízben. Ez a videó az egyik legrettenetesebb állati szenvedésről készült felvétel, amit valaha láttunk. A videó vége felé a személyzet egyik tagja higgadtan megjegyzi, hogy bizonyos dolgoknak nem szabadna nyilvánosságra jutniuk. (2)
Mindez csak egy rövid betekintés a nagyüzemi állattartás sötét világába, ahol sertések, borjak, tehenek, nyulak, csirkék, pulykák, lazacok és más állatok milliárdjait hasznosítják húsuk, tejük, tojásuk, bőrük és egyéb belőlük származó termék miatt. A nagyüzemi állattartó gazdaságokat úgy alakítják ki, hogy a lehető leghatékonyabbak legyenek – profitot termeljenek azáltal, hogy a lehető legnagyobb szaporulatot érjék el a lehető legrövidebb idő alatt. A vágóhidaknak ahhoz, hogy nyereségesek legyenek, a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb állatot kell leölniük. Így a kegyetlenség elkerülhetetlen.
A fenti példákban ismertetett bánásmód a sertésekkel sajnos nem rendkívüli – ez a rendszer elkerülhetetlen következménye. A nagyüzemi állattartó gazdaságok megpróbálják elrejteni a nyilvánosság elől azt a mérhetetlen szenvedést, amit az állatoknak okoznak. Szerencsére bátor fotóriporterek és más állatvédők felfedik a szörnyű igazságot. (3)
A legtöbb nagyüzemi tenyésztésű állatot szűk férőhelyeken tartják. A terhes kocák fialó rekeszei nem is teszik lehetővé, hogy az állatok megforduljanak. A húsukért tenyésztett borjak rövid életüket „borjúbokszokban" élik le, így gyakorlatilag nem mozoghatnak (ezek alkalmazása egyes országokban ma már tilos).
A vágásra szánt sertéseket szűk és teljesen üres tartási területen helyezik el, az állatok kénytelenek a vizeletükben és az ürülékükben feküdni. Az elpusztult egyedeket sok esetben nem távolítják el a tartási területről, ami kannibalizmushoz vezethet. A levágásra váró állatok elektromos kábítása gyakran csődöt mond.
Az összezsúfolt tyúkokat jellemzően csőrtelenítik – azaz érzékeny csőrképletük végét levágják –, hogy ne okozhassanak sérüléseket egymásnak. A tejgazdaságokban az újszülött borjakat hagyják szopni, mivel ez ösztönzi a tej termelődését, de aztán kegyetlenül elválasztják őket anyjuktól. A szoptatás erősíti az anyatehén és az utódja közötti köteléket is – szívszaggató hallani kétségbeesett bőgésüket, amint a tehén rémült borja hívására válaszol.
A sertéseket, csirkéket és pulykákat genetikailag úgy szelektálták, hogy túlsúlyos állatokat hozzanak létre – némelyek közülük alig tudnak járni. Egyes országokban a haszonállatoknak növekedési hormonokat adnak. Az antibiotikumokat általában rutinszerűen teszik bele a takarmányba – csak hogy életben tudják tartani az áldozatokat. Azokban a létesítményekben, ahol a tojásukért tenyésztenek tyúkokat, a nem kívánt kakascsibéket élve dobják bele a zsákokba megsemmisítés céljából. Mindez csak néhány példa a nagyüzemi gazdaságok titkos világának bevett gyakorlatából.
Ezek az állatok mind érző lények
A nagyüzemi gazdaságokat az teszi olyan kimondhatatlanul borzalmassá, hogy minden állatot úgy kezelnek, mintha egyszerűen érzéketlen „tárgyak” lennének. Azonban, mint azzal most már tisztában vagyunk, mindannyian gazdag érzelemvilággal rendelkeznek. Ismerik a depresszió, a frusztráció, az unalom, a félelem, a rettegés érzését. Mindegyikük érez fájdalmat, beleértve a halakat is. Ahhoz, hogy megértsék, mitől fosztják meg a nagyüzemi állattartó gazdaságok a foglyokként tartott állatokat, elég csak megfigyelni a mezőkön ugrándozó borjakat, az árnyékban együtt álldogáló vagy heverésző és kérődző teheneket, a fűben turkáló vagy a sárban szunyókáló, örömükben elégedetten röfögő disznókat, vagy egy tyúkot, kacsát vagy libát, aki egyik helyről a másikra vezetgeti fiókáit, és hívja őket, amikor élelmet talál.
Egyes háziállatok nagyon intelligensek. A disznók ugyanolyan intelligensek, mint a kutyák – szeretnek tárgyakkal játszani. A Pigcasso nevű sertés, akit egy nagyüzemi állattartó telepről mentettek meg, azzal szerzett hírnevet, hogy szívesen hadonászott az ecsettel. Színes festményeit világszerte sokan megvásárolják, a bevételt pedig annak az állatmenhelynek a támogatására fordítják, ahol él. (4)
A nagyüzemi tenyésztésbe vont állatokat azonban megfosztják annak a lehetőségétől, hogy gyakorolhassák természetes viselkedésüket, és puszta „tárgyakként" kezelik őket, amelyeket fel kell nevelni és le kell ölni, hogy a testrészeik aztán az asztalunkra kerülhessenek. Mérhetetlenül fontos, hogy felismerjük: minden állat különálló, saját személyiséggel rendelkező egyén.
Pigcasso, a mentett malac fest a dél-afrikai Farm Menedékházban
Fotó: pigcasso.org / Joanne Lefson
Több mint 200 milliárd állatot vágnak le évente
Szó szerint több milliárd állatot tenyésztenek a húsúkért, a tejükért vagy a tojásukért – körülbelül 200 milliárdot ölnek le évente, és ez a szám egyre növekszik. A világ összes emlősének közel 60%-a tenyésztett állat – például tehén, sertés, kecske, bivaly, sőt egyes kultúrákban a kutya és a ló is az. Az emlősök csupán 4%-a vadonélő, és számuk egyre csökken, sokszor azért, mert levágják őket. A maradék 36% az ember, melynek száma nő. A madarak mintegy 70%-a háziasított – amelyek nemcsak csirkék és más szárnyasok, de háziasított struccok, emuk és gyöngytyúkok is. A világon a csirkék száma szinte megduplázódott 1990 óta – az évente több mint 100 milliárd leölt állat közül nagyjából 70 milliárd csirke. A tenyésztett halak száma pedig még nagyobb, körülbelül 111 milliárd. Ez azt jelenti, hogy évente több mint 200 milliárd érző lényt ölnek le, sokszor kegyetlenül. (5) Ezeknek körülbelül háromnegyede üzemi gazdaságban nevelkedett.
A tenyésztett állatokból származó termékek iránti kereslet várhatóan tovább fog nőni, különösen Ázsia, Afrika és Dél-Amerika fejlődő országaiban. Az egyre gyarapodó népesség, és a magasabb jövedelemmel rendelkező emberek számának növekedése miatt egyre nagyobb a hús, a tej és a tojás iránti kereslet. (6)
A kereslet kielégítésére Kínában magas-építésű tenyészeti területeket hoznak létre. Például a Hubei tartományban létezik egy 26 emeletes, felhőkarcoló méretű farm, amely 650 ezer sertés tartására alkalmas. Ezeket a sertéseket egy központi vezérlőszobából gombnyomással, automata etetőkből táplálják. (7) A sertések egytől-egyig intelligens, érző egyének, akik csak félelmet, fájdalmat és halált ismernek.
Tojásrakásra tartott tyúkok ketrecekben
Bolygónk pusztítása
Az üzemi gazdaságokban tartott állatok számának növekedése nemcsak szörnyű szenvedést jelent az állatok számára, hanem a környezetünkre is káros hatással van. Először is, hatalmas területeket kell kiirtani, hogy gabonát és szóját termesszenek az állatok etetéséhez. Az ilyen jellegű, monokultúrákat létrehozó ipari mezőgazdaság vegyszeres gyom- és rovarirtó szereket használ, amelyek rettenetes hatással vannak a biodiverzitásra, és elpusztítják a talajt. A műtrágyákból származó tápanyagok túlfolyása károsítja a környezetet, különösen a folyókat, a tavakat, és az óceánt, ahol a nitrogén újra és újra algavirágzást okoz, például az Eerie-tóban, vagy az olyan „holt zónákban”, amelyből egy nagy a Mexikói-öbölben is található.
A haszonállatok az összes mezőgazdasági terület több mint 80%-át foglalják el, és ez a szám egyre növekszik, ahogyan a haszonállatok és az emberek száma is. Az amazóniai esőerdő erdőirtásának 80%-a a szarvasmarhák legeltetéséhez szükséges terület irtásából ered, sok országban pedig a szarvasmarhákat és a kecskéket egyre mélyebbre hajtják az erdőben, hogy élelmet szerezzenek. Becslések szerint a biodiverzitás csökkenésének több mint a fele a húsfogyasztáshoz kapcsolódik. (8)
Az üvegházhatású gázok miatt, amelyek megkötik a nap hőjét, a bolygó éghajlata felmelegszik, ami világszerte változásokat eredményez az időjárásban:
a viharok, az áradások, az aszályok és az erdőtüzek egyre gyakoribbak és veszélyesebbek.
Az Egészségügyi Világszervezet az éghajlatváltozást tartja az emberi egészséget fenyegető legnagyobb veszélynek. A haszonállat-tenyésztés által termelt üvegházhatású gázok pedig jelentős részét teszik ki a világon termelt összes üvegházhatású gáznak. Becslések szerint 1 kg marhahús előállítása 60 kg üvegházhatású gázt bocsát ki, míg a borsótermelés kilogrammonként csak 1 kg-ot. A növényi fehérje állati fehérjévé alakítása is költséges: például 1 kg hús előállításához 25 kg gabona szükséges. Sok helyen a hosszabb és gyakoribb aszályok, valamint a környezetszennyezés miatt pedig egyre kevesebb az édesvíz – a zöldségek állati fehérjévé alakításához viszont sok vízre van szükség. Így körülbelül 1 kg marhahús előállításához 15 000 liter víz szükséges, míg 1 kg kukoricához csak 1200 liter, egy kg búzához pedig 1800 liter. (9)
Ahogyan azt Dr. Jane Goodall is mondja, fenntarthatatlan elvárásaink vannak a természeti világgal szemben, és fel kell ismernünk, hogy nem lehet végtelen gazdasági növekedés egy olyan bolygón, ahol a természeti erőforrások végesek, az emberek és haszonállatok száma pedig egyre nő. (10)
33 000 húsukért nevelt csirke egy ipari brojler telep, Fotó: Jo-Anne McArthur / We Animals Media
Tyúkanyó és kiscsirkéi, Fotó: a Jane Goodall Institute Global által rendelkezésre bocsátva
Egyértelmű tehát, hogy világszerte csökkenteni kell az üzemi állattartást és a húsfogyasztást, hogy megmenthessük a bolygónk természeti erőforrásait a jövő nemzedék számára – a Compassion in World Farming szerint „nem fogjuk tudni elkerülni a klímakatasztrófát, ha nem csökkentjük globálisan és drasztikusan a húsfogyasztást, mielőtt még túl késő". (11)
Aláássa az egészségünket
Van még egy ok, ami miatt csökkentenünk kellene a húsfogyasztást. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a hús, különösen a vörös hús fogyasztása negatív egészségügyi következményekkel járhat, ideértve a szívbetegséget, a rákot, a cukorbetegséget, az elhízást és a tüdőgyulladást. Az pedig, hogy a nagyüzemileg tenyésztett állatok húsa olcsóbb lett, azzal jár, hogy az emberek hajlamosak több húst vásárolni és fogyasztani.
Ezenfelül a népesség növekedésével párhuzamosan az emberek egyre mélyebben benyomulnak a vadon élő állatok élőhelyeire és hatalmas területeket tarolnak le azzal a céllal, hogy mezőgazdasági parcellákat hozzanak létre, ahol vagy a több milliárd fogságban tartott haszonállat takarmányozására szánt gabonát termesztik vagy szarvasmarhát tenyésztenek. Ez nemcsak a biológiai sokféleséget teszi tönkre, hanem egyre szorosabb érintkezést eredményez az emberek és a vadon élő állatok közt – és ez lehetővé teszi a kórokozók számára, hogy az állatokról emberekre jussanak át. Ha egy kórokozó az emberi testben egy sejthez kapcsolódik, zoonózis – vagyis állatról emberre terjedő fertőző betegség – alakulhat ki.
Majdnem teljesen biztos, hogy a COVID19-világjárvány egy kínai húspiacról indult, ahol vadállatok húsát árusították. A HIV akkor jelent meg, amikor két afrikai országban csimpánzokat mészároltak le a húsukért. (12)
Az Ebola pedig valószínűleg egy gorilláról terjedt át az emberre. Az ipari állattartás szintén elősegíti a zoonózis terjedését és növeli a járványok kockázatát. A nagyüzemi módon tenyésztett állatok összezsúfolása, valamint az élő állatok és az állati termékek szállítása lehetőséget ad a vírusok szétterjedéséhez. A madárinfluenza és a sertéspestis a csirke, pulyka és sertés ipari tenyésztése miatt üthette fel a fejét. És arról sem feledkezhetünk meg, hogy a tipikus nagyüzemi farmokon, ahol az állatok össze vannak zsúfolva ideálisak a körülmények a bakteriális fertőzések, például az Escherichia coli (E.coli) és a Salmonella terjedéséhez, és ezek már nemcsak az állatokat, hanem a köztük dolgozókat is megfertőzik.
Ezenkívül az ipari állattartó telepek egy másik, nagyon komoly veszélyt jelentenek egészségünkre. Az antibiotikumok körülbelül 73%-át rendszeresen adják a takarmánnyal együtt az üzemi haszonállatoknak, beleértve a tenyésztett lazacot is – pusztán csak azért, hogy életben tartsák őket. És ez nyilvánvalóan lehetővé teszi a baktériumok számára, hogy antibiotikum-rezisztenciát alakítsanak ki – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az antibiotikum-rezisztencia az egészségünkre leselkedő egyik legnagyobb veszélyforrás, amely évente több millió halálesethez járul hozzá. (13)
Végezetül, a nagyüzemi gazdaságokban dolgozók egészsége és biztonsága is gyakran veszélybe kerül, elsősorban a vágóhidakon dolgozók esetében, ahol a munka különösen megerőltető, stresszes, valamint fizikailag és pszichésen is megterhelő. A hosszú munkaidő, a gyors ütemű munka és az ismétlődő mozdulatok kombinációja krónikus fájdalmat okozhat a karokban és más testrészekben. Ezeknek a munkavállalóknak a többsége alacsony jövedelmű családból származik és sokan közülük bevándorló. Mivel a nagyüzemi gazdaságok általában alacsony jövedelmű közösségek közelében helyezkednek el, az itt élők gyakran szenvednek az iszonyatos bűztől, ami az állati hulladékokat tartalmazó nyílt gödrökből származik. Amikor a szél a bűzt a házuk irányába fújja, minden ablakot zárva kell tartaniuk, és ez különösen a forró nyári hónapokban megterhelő, mivel az alacsony jövedelmű régiókban a hulladékgödrök jellemzően nincsenek lefedve.
Vágóhíd Dél-Afrikában. Fotó: Juhan Kuus / Compassion in World Farming
Eltéphetetlen kötelék – tehén borjával. Fotó: a Jane Goodall Institute Global jóvoltából
A növény alapú étrend és további megoldások
A fenti okok mindegyike – az ipari állattartással együtt járó kegyetlenség, környezetünk károsítása és saját egészségünk veszélyeztetése – alapján egyértelmű, hogy azon kell dolgoznunk, hogy véget vessünk a nagyüzemi állattartó telepek korszakának. Így, bár nem várjuk el, hogy egyik napról a másikra mindenki hagyja abba a húsevést, határozottan hiszünk abban, hogy a nagyüzemi körülmények közt tenyésztett állatok húsát, tejét és tojását bojkottálni kell, ezért arra buzdítjuk az embereket, hogy hagyjanak fel ezeknek a termékeknek a fogyasztásával.
Próbáljunk inkább fokozatosan elmozdulni a növényi alapú étrend felé. Szerencsére ez már kezd megtörténni, ahogy az emberek egyre jobban aggódnak az állatok jóléte, a környezet és az egészségük miatt. (14)
Így egyre többen, különösen a fiatalok döntenek a vegetáriánus, sőt a vegán életmód mellett. Az Egyesült Királyságban a magukat flexitáriusnak vallók száma – ők nagyrészt vegetáriánus étrendet követnek, csak alkalmanként esznek húst vagy halat – a 2019-ben mért 10%-ról 20%-ra nőtt 2021-ig. Azoknak a fiatal felnőtteknek a száma, akik gyakori húsevőként definiálták magukat kétharmadról (67%) alig több, mint a felére (52%) csökkent. A vörös hús az egészségünk szempontjából valóban a vas, a cink és számos B-vitamin forrása (a B12-vitamin különösen fontos), de vannak táplálékkiegészítők, amelyek képesek ezeket biztosítani, és amelyeket a vegetáriánusoknak és a vegánoknak is ajánlatos szedniük.
Egy jelentős, a közelmúltban készült tudományos tanulmány szerint „a vegán étrend 75%-kal alacsonyabb üvegházhatású gáz kibocsájtásával, vízszennyezéssel és földszükséglettel jár, mint az az étrend, amelyben napi 100 grammnál több húst fogyasztanak”. A tanulmány megállapította, hogy a vegán étrend 66%-kal csökkenti a vadvilág pusztulását és 54%-kal a vízfelhasználást.” (15) Ezért az állatok, a bolygó és a saját egészségünk megőrzésének a lehető legjobb módja a növényi alapú táplálkozás felé való elmozdulás.
Minden egyes lépés számít. Azok, akik nem akarnak hirtelen váltani, kezdhetik a hús- és egyéb állati termékek fogyasztásának csökkentésével, például úgy, hogy hetente egyszer növényi alapú ételeket esznek, majd fokozatosan növelik a heti napok számát – az emberek többsége már ettől is „könnyebbnek” és egészségesebbnek érzi magát. Ha valaki mégis állati eredetű terméket vásárol, próbáljon megbizonyosodni arról, hogy az állatok humánus körülmények közt, kis helyi biofarmokon nevelkedtek.
A regeneratív (talajmegújító) gazdálkodási módszerek a vetésforgó optimalizálásával a biológiai sokféleséget segítik elő, és a szántás minimalizálásával a talajt is tiszteletben tartják. Ezeken a farmokon az állatok nem tapasztalják meg a nagyüzemi gazdaságok szűk tartási körülményeit. Természetesen a humánusan tartott állatok húsa, tojása és teje drágább (bár a kereslet növekedésével egyre csökken), ezért fontos a szegénység csökkentése és ezzel párhuzamosan az oktatás fejlesztése. Továbbá azt is el kell mondani, hogy a kicsivel többe kerülő dolgokat az emberek jobban megbecsülik, ezért valószínűleg az ételpazarlás is alacsonyabb szintű lesz.
Különösen biztató annak a tudata, hogy jelenleg izgalmas, innovatív kísérletek zajlanak a mesterséges hús megalkotására állati sejtek in vitro előállításával – a húst laboratóriumban „termesztik”. A sejttenyésztett hamburgerek ára érezhetően csökken. (16) Ráadásul a tej, a sajt és a hús vegán alternatívái olyan ütemben fejlődnek, hogy időnként nehéz különbséget tenni köztük.
A fogyasztóknak átlátható, korrekt tájékoztatásra van szükségük. Az élelmiszercímkéknek tájékoztatniuk kell a vásárlókat az élelmiszeripari termékek környezetre, állatjólétre és emberi egészségre gyakorolt hatásáról.
Biogyümölcsösben legelésző tehenek és borjaik. Fotó: a Jane Goodall Institute Global jóvoltából
Egy svájci farmon élő tehenek, TransFARMation projekt. Fotó: Sabina Diethelm / We Animals Media
Következtetés
Etikai szempontból a nagyüzemi állattartó telepek a legrosszabb fejlesztések közé tartoznak az emberiség történetében. Fogvatartásuk évei alatt állatok milliárdjainak kell elszenvedni a fájdalmat, félelmet és halált. Ugyanakkor ez elvileg az egyik legkönnyebben megoldható etikai probléma, hiszen el tudunk és kell is elmozdulnunk a növényi alapú étrend felé. Ez az állatok, az emberek és az anyatermészet számára is előnyös helyzetet teremthet. Felvázoltuk az okokat, ami miatt azon kell dolgoznunk, hogy véget vessünk a nagyüzemi gazdaságok kegyetlenkedésének, és hogy ezeket a helyeket visszaszorítsuk oda, ahova valók – a múltba.
Szerzők
Ennek a kiáltványnak Dr. Jane Goodall és Dr. Koen Margodt a társszerzői.
Dr. Jane Goodall, DBE, a Jane Goodall Intézet alapítója és ENSZ- békenagykövet 1970 körül lett vegetáriánus, és jó pár éve főként vegán.
www.janegoodall.org és www.thejanegoodallinstitute.com
Dr. Koen Margodt belga etikus, a Jane Goodall Intézet Globális Etikai Bizottságának társelnöke – 1987 óta vegetáriánus, és több éve már főleg vegán. www.koenmargodt.com
Hálásak vagyunk a következő személyeknek a segítségükért: Dr. Marc Bekoff, Donna Harman, Joyce D'Silva, Chris Heyde, Melody Horrill, Joanne Lefson és Mary Peng.
Kapcsolat
Levelezéshez kérjük, írjon e-mailt a Koen.Margodt@JaneGoodall.Global címre.
Fordítók
Köszönet a fordításért Engi Csilla, Pintér Emma, Szalai Katalin.
Hivatkozások:
1
https://www.youtube.com/watch?v=Yjtk0uoekoM , https://www.youtube.com/watch?v=T1oolg-E8wE , https://news.janegoodall.org/2017/11/22/eatmeatless-people-animals-environment/ , https://news.janegoodall.org/2017/04/28/why-i-went-plant-based-and-why-we-should-all-eat-less-meat/.
2
Figyelmeztetés: ez a 2017-es videó rendkívül felkavaró felvételeket tartalmaz extrém állatkínzásról: https://www.youtube.com/watch?v=_c7b2Yp6JU4.
3
Olvasd el ezt a megdöbbentő, és kiváló könyvet Hidden: Állatok az antropocénben (2020), negyven fotóriporter vallomásával. https://weanimalsmedia.org/our-work/hidden/
Lásd még a Cowspiracy dokumentumfilmet:
https://www.cowspiracy.com/ és https://www.dairy-truth.com/.
4
https://www.youtube.com/watch?v=OJBnF3kb_Lw a Pigcassóról szóló könyvet, Jane Goodall előszavával, lásd: https://www.amazon.com/Pigcasso-Million-dollar-artistic-saved-sanctuary/dp/1788404203.
5
https://ourworldindata.org/how-many-animals-are-factory-farmed.
6
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2935116/
7
8
https://sentientmedia.org/why-is-eating-meat-bad-for-the-environment
9
https://www.ciwf.org.uk/factory-farming/environmental-damage/
10
11
https://www.ciwf.com/research/breaking-the-taboo-why-diets-must-change-to-tackle-climate-emergency/
12
https://www.science.org/doi/pdf/10.1126/science.287.5453.607
13
https://sentientmedia.org/antibiotic-use-factory-farms
14
https://www.weforum.org/agenda/2022/05/what-share-of-people-are-vegetarian-vegan-or-flexitarian/
15
16
A tudatos étkezésről ajánljuk dr. Jane Goodall könyvét: Harvest for Hope (2005).
