A csimpánz „mérnökök” tevékenysége hozzájárul az emberiség technológiai evolúciójának megértéséhez

Forrás: Oxfordi Egyetem, Alejandra Pascual-Garrido és munkatársai

Fordította: Engi Csilla

Dr. Alejandra Pascual-Garrido, az Oxfordi Egyetem Antropológiai és Múzeumi Néprajzi Iskolájának kutatópartnere által vezetett multidiszciplináris kutatócsoport azt a felfedezést tette, hogy a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban élő csimpánzok bizonyos szintű mérnöki tevékenységet végeznek az eszközkészítés során, szándékosan olyan növényekre esik a választásuk, amelyekből rugalmasabb eszközöket lehet készíteni a termeszek „kihalászáshoz”.

Ezek az iScience folyóiratban közzétett eredmények hozzájárulnak a nem időtálló eszközök készítéséhez szükséges technikai képességek megértéséhez – mely téma továbbra is az emberiség technológiai evolúciójának nagymértékben ismeretlen területe.

A termeszek jó energia-, zsír-, vitamin-, ásványianyag- és fehérjeforrást jelentenek a csimpánzok számára. A rovarok elfogyasztásához a csimpánzoknak viszonylag vékony pálcákkal kell kihalászniuk a termeszeket azokból a termeszvárakból, amelyben élnek.

Mivel a termeszvárak belseje kanyargós járatokból áll, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet, a tanzániai Jane Goodall Intézet, a portugáliai Algarve Egyetem és Portói Egyetem, valamint a Lipcsei Egyetem tudósaiból álló csapat azt a hipotézist állította fel, hogy a csimpánzok rugalmas eszközökkel hatékonyabban tudják kihalászni a rovarokat, mintha merev botokat használnának.

Ennek tesztelésére Dr. Pascual-Garrido egy hordozható mechanikai tesztelőt vitt Gombéba, és megmérte, hogy mekkora erőre van szükség az emberszabásúak által használt növényi anyagok meghajlításához, a rendelkezésre álló, de soha nem használt növényi anyagokhoz képest. Az eredmények azt mutatták, hogy a csimpánzok által soha nem használt növényfajok 175%-kal merevebbek voltak, mint az általuk preferált alapanyagok. Továbbá, a termeszvárak környékén található növények közül azokból, amelyek nyilvánvaló jeleit mutatták a rendszeres használatnak, rugalmasabb eszközöket lehetett készíteni, mint azokból a szintén a közelben tenyésző növényekből, amelyeket szemmel láthatóan nem használtak fel ilyen célokra.

A termeszek horgászeszközeként használt merev vs. rugalmas szondák feltételezett funkcionalitása

„Ez az első átfogó bizonyíték arra, hogy a vadon élő csimpánzok meghatározott mechanikai tulajdonságok alapján választják ki a termeszek előhalászásához szükséges eszközalapanyagokat” - mondja Dr. Pascual-Garrido, aki több mint egy évtizede tanulmányozza a Gombéban élő csimpánzok által használt eszközök alapanyagait.

Figyelemre méltó, hogy bizonyos növényfajok, mint például a Grewia spp., a Gombe-tól akár 5000 kilométerre élő termeszhalászó csimpánzközösségeknél is eszközalapanyagként használatosak, ami arra utal, hogy ezeknek a növényi anyagoknak a szerkezeti felépítése lehet az alapja az ilyen mindenütt jelenlévő preferenciáknak, és hogy ez a kezdetleges mérnöki tevékenység mélyen gyökerezhet a csimpánzok eszközkészítő kultúrájában.

 A termeszek horgászatához használt in situ eszközök

A vadon élő csimpánzok tehát egyfajta „népi fizikai tudással” rendelkezhetnek - az anyagtulajdonságok intuitív megértésével, amelynek segítségével képesek kiválasztani a legjobb eszközöket a munkához. Természetes mérnöki képességük nem szorítkozik csupán arra, hogy bármilyen rendelkezésre álló botot vagy növényt felhasználjanak; a csimpánzok kifejezetten olyan mechanikai tulajdonságokkal rendelkező alapanyagokat választanak, amelyekkel hatékonyabb táplálékgyűjtő eszközöket készíthetnek.

Dr. Pascual-Garrido szerint: „Ez az újszerű megközelítés, amely a biomechanika és az állatviselkedés-tan ötvözete, segít jobban megérteni a csimpánzok eszközkészítése mögött álló kognitív folyamatokat, valamint azt, hogy a funkcionális tulajdonságok alapján hogyan mérik fel és választják ki a különböző alapanyagokat”.

Az eredmények fontos kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy ezt a tudást hogyan szerzik meg, tartják fenn és adják át generációkon keresztül, például azáltal, hogy a fiatal csimpánzok megfigyelik és használják az anyjuk által használt eszközöket. További kérdés, hogy hasonló mechanikai elvek határozzák-e meg a csimpánzok anyagválasztását más táplálékszerző eszközök, például a hangyaevéshez vagy a mézgyűjtéshez használt eszközök készítése esetében is.

„Ez a felfedezés hozzájárul annak jobb megértéséhez, hogy az emberek miként alakíthatták ki a figyelemre méltó eszközhasználati képességeiket” – magyarázza Adam van Casteren, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet Humán Származástani Tanszékének biomechanikai és evolúcióbiológiai szakértője. „Míg az olyan nem időtálló anyagok, mint a fa, ritkán maradnak fenn régészeti leletek formájában, a hatékony eszközkészítés és -használat mögött meghúzódó mechanikai alapelvek fajon és időn átívelően változatlanok maradnak.”

Annak tanulmányozásával, hogy a csimpánzok miként választják ki bizonyos szerkezeti és/vagy mechanikai tulajdonságok alapján az alapanyagokat, jobban megérthetjük a korai emberek eszközhasználatára vonatkozó fizikai korlátokat és feltételeket. Egy ilyen összehasonlító funkcionális keretrendszer alkalmazása új betekintést nyújt a korai technológia olyan aspektusaiba, amelyek nem maradtak fenn régészeti leletek formájában.

További információ: Alejandra Pascual-Garrido és munkatársai, Mérnöki ismeretek vadon élő csimpánzok szerszámgyártásában, iScience (2025). DOI: 10.1016/j.isci.2025.112158 . https://www.cell.com/iscience/fulltext/S2589-0042(25)00419-5