A csimpánzok genetikailag is és viselkedésükben is alkalmazkodnak a különféle élőhelyekhez

Tudósok a valaha volt legnagyobb genetikai elemzést végezték el olyan csimpánzpopulációkon, melyek egymástól földrajzilag és ökológiailag is távol állnak

Szerző: Paul Smaglik

2025. január 10.

 

Csimpánzanya a kölykével Ugandában (Kép: Kevin Langergraber/The Ngogo Chimpanzee Project)

 

A csimpánzok alkalmazkodóképessége elképesztő. Más nem-humán főemlősöktől eltérően változatos élőhelyeken képesek fennmaradni és különböző viselkedésmódokat fejlesztettek ki, hogy ott boldoguljanak .

Egy friss tanulmány rámutat, hogy a csimpánzok genetikailag is alkalmazkodnak az adott környezetre jellemző kihívásokhoz. Ennek talán az egyik leglátványosabb bizonyítéka, hogy az erdei csimpánzok ugyanazzal a génváltozattal rendelkeznek, mint az emberek, akiknél ez a módosult gén segít a maláriát leküzdeni – áll a Science folyóirat tanulmányában, amely a csimpánzok fajmegőrzésével és a humán egészségvédelemmel kapcsolatos megállapításokat is tartalmaz.

„A csimpánzok és az emberek párhuzamos adaptációjára találtunk egy lehetséges bizonyítékot, amiből az is következik, hogy a csimpánzok – vagy még általánosabban a főemlősök - evolúciójának a tanulmányozása nemcsak abban segíthet, hogy még többet megtudjunk legközelebbi élő rokonainkról, hanem a saját evolúciónkat is jobban megérthetjük” – magyarázza Aida Andrés, a University College London genetikus-professzora és a tanulmány egyik szerzője.

 

A csimpánzok alkalmazkodókészségének vizsgálata

A fajmegőrzés szempontjából a genetikai alkalmazkodóképesség megértése segíthet előrejelezni, hogyan reagálnak a csimpánzok a globális felmelegedésre.

„Mivel sok élőhely várhatóan szárazabb, forróbb és szezonálisabb lesz a klímaváltozásnak köszönhetően, az ökológiai változatosság és az alkalmazkodási készség különösen fontos nem csak a csimpánzok számára, hanem potenciálisan más, ugyanazon a területen élő fajok számára is, és globálisan olyan fajok esetében is, amelyek szintén változásoknak kitett élőhelyeken honosak” – teszi hozzá Andrés.

Az egészség szempontjából pedig, ha összehasonlítjuk, hogyan reagál a két faj a kórokozókra – például a maláriát előidézőre -, jobban megérthetjük a fertőző betegségek természetét az emberek és a csimpánzok esetében is, hiszen DNS-ünk körülbelül 98%-án osztozunk velük.

„Az a tény, hogy a csimpánzokban a genetikai adaptáció jeleit ugyanazokban a génekben fedezhetjük fel, amelyekről ismert, hogy az emberekben a maláriával szembeni bizonyos fokú rezisztenciát biztosít* arra utal, hogy a két faj nagyon hasonlóan – bár egymástól függetlenül – alkalmazkodott ugyanahhoz a fertőzéshez” – magyarázza Andrés.

*: a sarlósejtes vérszegénységben szenvedők rezisztensek a maláriára, mert a kórokozó nem képes a vörösvértesteket megfertőzni (a Wikipédia alapján – a ford. megjegyzése)

 

Genetikai különbségek

Azonban mélyebben meg kell ismernünk, a gének szintjén hogyan reagálnak a csimpánzok a maláriához hasonló betegségekre, még mielőtt stratégiákat kezdenénk kidolgozni az emberi ellenálló-képesség növelésére a csimpánzok rezisztenciája alapján. Meg kell értenünk azokat a finom, ámbár fontos genetikai különbségeket azon csimpánzgének és emberi gének között, amelyek valószínűleg segítik a rezisztencia kialakulását.

Andrés hangsúlyozza, hogy nem tudjuk biztosan, hogy azok a gének, melyeket a csimpánzokban azonosítottak, valóban ellenállóvá teszik-e őket a malária ellen – csak azt, hogy hasonlóak azokhoz, melyek az embereknél bizonyítottan kiváltják a rezisztenciát. Az evolúciós hasonlóságok nem feltétlenül jelentik, hogy a két faj biológiailag is ugyanúgy működik.

A kutatócsoport jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a lehető legváltozatosabb genetikai mintázatot gyűjtse be minél több csimpánzkolóniából. Azzal kezdték, hogy rengeteg székletmintát gyűjtöttek, mert csak így tudtak a nehezen megközelítő állatok DNS-éhez anélkül hozzájutni, hogy megzavarnák őket.

Ennek eredményeként 30 vadon élő csimpánzcsoport (négy alfajt beleértve) 828 egyedétől nyertek mintát különböző földrajzi és ökológiai környezetből. Az ezt követő genetikai elemzés, melynek során a csimpánzok genomjának fehérje-előállító részét vizsgálták, máig a legnagyobb tudományos analízis, amit a fajjal kapcsolatban végeztek.

A tudósok összehasonlították a különböző alfajokhoz tartozó csimpánzok genetikai információit valamint élőhelyét és olyan génváltozatokat kerestek, amelyek gyakrabban tűntek fel egy bizonyos környezetben a többihez képest. Észrevették például, hogy az erdei csimpánzok a többi csoportban élőktől eltérően olyan génváltozatokkal rendelkeznek, amik a maláriával szembeni rezisztenciához köthetők.

 

Előre- és hátratekintés

Amellett, hogy a csoport a jövőbe tekint, hogy felmérjék, hogyan fognak a csimpánzok és az emberek alkalmazkodni a különböző kihívásokhoz, a múltba is szeretnének betekintést nyerni, hogy rájöjjenek, a korai emberek hogyan alakították ki a saját rezisztenciájukat.

„Mit árul el a csimpánzok genetikai adaptációja az fás-szavannás élőhelyhez arról, hogyan alkalmazkodhattak a modern emberek ősei, amikor az erdők mélyéről a fákkal gyérebben borított területekre, majd a füves szavannára költöztek az emberré válás folyamata során?” – teszi fel a kérdést Andrés.

Megjelent a Discover Magazine online kiadásában
Fordította: Mészáros Adrienne

Janegoodall Logo

Minden egyes apró cselekedet számít.
Minden egyes ember, minden egyes nap és minden egyes percben tehet azért hogy jobb legyen a világ.
-
Dr.Jane Goodall

Cím: Iroda - 1026 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 41.
Számlázás - 1089 Budapest, Orczy tér 4/a/1. 3/1.

Telefon: Kádár András, 06-30-724-0274

E-mail: info (kukac) janegoodall (pont) hu

Adószám: 18122284-2-42