A legszebb ajándék: a remény
Ahogy az év végéhez közeledünk, sokan megállunk egy pillanatra. Visszatekintünk az elmúlt hónapokra: mit tanultunk, miben fáradtunk el, és mi adott erőt akkor is, amikor nehéz volt. A karácsony nemcsak az ünnepi fényekről és ajándékokról szól, hanem arról is, hogy újra kapcsolódjunk egymáshoz – és ahhoz a világhoz, amelyben élünk.
Jane Goodall egész életében arra tanított bennünket, hogy a remény nem passzív érzés, hanem cselekvés. Hitte, hogy amit teszünk, számít, és hogy minden egyes döntésünk hatással van a Föld jövőjére. Ez a gondolat különösen fontossá vált egy olyan korban, amikor a környezeti válság, a klímaváltozás és a társadalmi igazságtalanságok sokszor bénító erővel nehezednek ránk.
Jane szemlélete mégis azt mutatja meg, hogy a remény nem valami távoli, elérhetetlen fogalom. Ott van a mindennapi döntésekben: abban, amikor tudatosan választunk, amikor kevesebb hulladékot termelünk, amikor figyelemmel fordulunk a természet és egymás felé. Ott van egy elültetett fában, egy megóvott élőhelyben, egy gyerek kíváncsi kérdésében, vagy egy közösségi kezdeményezésben, amely valódi változást indít el.
A Jane Goodall Intézet munkájának középpontjában is ez a remény áll. Az a meggyőződés, hogy az egyének – különösen a fiatalok – képesek valódi változást elérni, ha megkapják a tudást, a bizalmat és a lehetőséget. A Roots & Shoots program világszerte – és Magyarországon is – azt bizonyította, hogy a legkisebb lépések is összeadódnak, és kézzelfogható hatásuk van.
Karácsonykor gyakran keressük a „tökéletes ajándékot”. Valamit, ami maradandó, ami túlmutat a pillanaton. Jane tanítása szerint a remény pontosan ilyen ajándék. Nem csomagolható dobozba, mégis továbbadható marad: egy beszélgetéssel, egy közös élménnyel, egy jó példával. Azzal, hogy megmutatjuk: nem vagyunk tehetetlenek.
Az új év küszöbén talán nem nagy fogadalmakra van szükség, hanem apró, de következetes lépésekre. Arra, hogy ne fordítsuk el a fejünket, amikor számítana a jelenlétünk. Jane Goodall öröksége erre emlékeztet bennünket újra és újra:
amíg van remény, addig van jövő.
Legyen ez a karácsony és az új év kezdete a remény ünnepe. A reményé, amely tettekre ösztönöz – és amely valóban a legszebb ajándék, amit egymásnak és a Földnek adhatunk.
Jane gondolatait idézve “a Karácsony közeledte jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk azon, ami igazán számít, és kifejezzük hálánkat az életünkben megélt jó szerencsénkért.
Még a tévé és a számítógépes játékok korszaka előtt, mint minden gyerek, én is a szabadban szerettem játszani, a kert titkos zugaiban, ott ismerkedtem a természettel. Nem voltunk gazdagok, de nem is tartottuk olyan fontosnak a pénzt. Nem voltunk tőle boldogtalanok, hogy nem tudunk autót, de még biciklit sem venni, és nem járunk drága, külföldi nyaralásokra. Volt mit ennünk, volt mit felvennünk, és volt részünk szeretetben, rengeteg nevetésben és vidámságban. Egy fagyi, egy vonatozás vagy egy mozi nagy eseménynek számított, izgatottan vártuk, megbecsültük és sokáig emlékeztünk rá. Bár mindenki ilyen gyerekkorral lenne megáldva! Hiszem, hogy más lenne a világ.”
Ezek ma sem lehetetlen, megvalósíthatatlan dolgok, térjünk vissza ezekhez az értékekhez, mert a világ olyan, amilyenné mi tesszük.
Olvasd el a Karácsonyi ünnephez kapcsolódó további cikkeket ezen a linken keresztül.
