Egy év elmúltával a TGBS referenciaérték megmutatja, hogyan lehet helyreállítani az erdőket a biológiai sokféleség érdekében
- A Globális Biodiverzitási Szabvány (TGBS) egy olyan tanúsítási rendszer, amely a biodiverzitás szempontjából pozitív eredményeket felmutató erdő-helyreállítási projekteket minősíti.
- Minden értékelés magában foglal egy terepbejárást, amelyet a TGBS módszertanban képzett regionális központok szakértői végeznek el.
- A regionális központok folyamatos mentorálást is nyújtanak a projekteknek, hogy elősegítsék a helyreállítás terén nemzetközileg elismert, bevált gyakorlatok alkalmazását.
- A TGBS egy év alatt elért eredményei: hat tanúsított helyszín, 15 mentorálást biztosító regionális központ.
Körülbelül 60 000 ismert fafaj létezik a világon, amelyek csodálatos dolgokra képesek: szén-dioxidot tárolnak, élelmet és tűzifát biztosítanak az embereknek, menedéket nyújtanak kicsiknek és nagyoknak, és még sok minden mást.
Az elmúlt két évtizedben számos nagy horderejű kezdeményezés jelentett be ambiciózus erdő-helyreállítási célokat. Az erdők helyreállítása számos előnnyel járhat, széles körben hatékony, természetalapú megoldásnak tekintik az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése ellen. Azonban a nem megfelelő fák ültetése, vagy azok nem megfelelő helyre ültetése a legjobb esetben is elszalasztott lehetőségnek tekinthető – a legrosszabb esetben pedig akár a biológiai sokféleség károsításához vezethet.
Valójában, amint azt egy, a Nature-ban 2019-ben közzétett írás megállapította, a Bonn Challenge keretében felajánlott területek csaknem fele ültetvény típusú monokultúrákra irányult, így mind a szén-dioxid-megkötés, mind a biológiai sokféleség szempontjából rossz stratégiának bizonyult. (A Bonn Challenge, azaz a Bonn Kihívás egy, az ENSZ által indított nagy horderejű kezdeményezés, melynek célja 350 millió hektár /865 millió hold/ leromlott állapotú erdő 2030-ig történő helyreállítása.) Ugyanakkor az African Forest Landscape Restoration Initiative keretében az újraerdősítésre felkínált területek fele valójában szavannán található, olyan területen, amely nem alkalmas faültetésre a Science 2024-es tanulmánya szerint.
„Kezdtünk ráébredni arra, hogy itt potenciálisan egy problémával kell szembenéznünk, különösen a vállalt kötelezettségek mértékét tekintve” – mondja Paul Smith, az Egyesült Királyságban működő Botanic Gardens Conservation International (BGCI) nonprofit szervezet főtitkára.
Smith és kollégái úgy gondolták, hogy valamilyen módon elő kellene segíteni a bevált gyakorlatok elterjedését, és elismerésben részesíteni azokat a projekteket, amelyek jól működnek. Amikor megvizsgálták a meglévő tanúsítási szabványokat, azt találták, hogy egyik sem a biológiai sokféleségre összpontosított elsősorban. Ráadásul a legtöbbjük megfizethetetlen volt a kis telephelyek számára.
A Globális Biodiverzitási Szabvány (TGBS), egy nonprofit szervezet, amely azért jött létre, hogy ezt a hiányosságot áthidalja. 2024-ben kezdte el hivatalosan a működését. A TGBS azokat a helyreállítási helyszíneket tanúsítja, amelyek pozitív eredményeket mutatnak a biodiverzitás terén. Emellett mentorálással segíti a helyreállítási módszerek legjobb gyakorlatainak népszerűsítét.
A TGBS-t – a titkárságot is működtető – BGCI fejlesztette ki, ők működtetik a titkárságot is, más partnerekkel együttműködésben. Egy év alatt a TGBS hat helyszín tanúsítását végezte el, jelenleg öt kontinensen 15 regionális központ kínál mentorálást a projektek számára.
A Tooro Botanikus Kert szakértői növényzetfelmérési vizsgálatot végeznek a Budongo-Bugoma „zöldfolyosó” (vadátjáró) helyreállítási területein. A csapat az őshonos fajok számának növekedését tapasztalta: némelyek természetes úton regenerálódnak, másokat, például a kelet-afrikai mahagónit (Khaya anthotheca) újratelepítettek. Bár az invazív fajok száma csökkent a korábbiakhoz képest, a csapat további kezelési intézkedéseket javasolt. Kép: Luke Dray.
A tanúsítási folyamat
A TGBS tanúsítás megszerzéséhez a projekteknek bizonyítaniuk kell, hogy a korábbi állapotokhoz képest mérhető javulás történt a biológiai sokféleség terén.
Minden értékelés magában foglalja a távérzékelési képfelvételek elemzését, valamint helyszíni látogatásokat a biológiai sokféleség felmérése és az érdekelt felekkel való találkozás céljából. Ezek az információk szolgálnak alapul a helyszínek nyolc kritérium alapján történő pontozására, beleértve az ökoszisztéma integritását, a védelem szintjét és az érdekelt felek bevonásának mértékét. Az eredményeket a TGBS titkársága (jelenleg a BGCI) vizsgálja meg, és egy független harmadik fél auditálja az átláthatóság biztosítása érdekében.
Az eredmények alapján a helyszínek standard, haladó vagy prémium minősítést kaphatnak. A TGBS minden olyan projektet értékel, amely a biodiverzitás növelését ígéri, az erdőtelepítésre összpontosító projektektől kezdve az egyes őshonos fafajokat is magukban foglaló agrár-erdészeti projektekig.
A TGBS módszertanának kulcsfontosságú eleme a regionális központok, általában botanikus kertek vagy más nonprofit biodiverzitási szervezetek szerepe. Ezek a központok végzik el a helyszíni biodiverzitási és társadalmi-gazdasági felméréseket. Emellett mentorálást is nyújtanak, akár a tanúsítási folyamat részeként, akár önálló szolgáltatásként.
David Bartholomew, a TGBS projektmenedzsere szerint számos előnnyel jár, hogy a regionális központokon keresztül látják el a feladatukat. A regionális központok szakértői ismerik a helyi fajokat és a társadalmi kontextust, és folyamatos támogatást tudnak nyújtani a projektekhez. Ráadásul az utazási költségek csökkentése és a nonprofit szervezeteken keresztül történő munkavégzés megfizethetővé teszi a TGBS tanúsítvány megszerzését, még kis projektek esetében is.
„Nem akartunk fentről irányított, nemzetközi tanácsadók bevonásával járó modellt alkalmazni. Munkahelyeket és lehetőségeket szerettünk volna biztosítani az ezekben az országokban működő kisebb, gyakran alulreprezentált [botanikus] kerteknek is” – magyarázza Bartholomew. „Ők jól ismerik ezeket az ökoszisztémákat... és emellett nagyon jók a taxonómiai azonosításban is, ami igazán egyedülálló készségpárosítást jelent.”
Fák átmérőjének mérése a Budongo-Bugoma zöldfolyosónál, Ugandában. A terepi felméréseket regionális központok, általában botanikus kertek szakértői végzik, akik rendelkeznek a szükséges taxonómiai ismeretekkel az őshonos és egzotikus fajok pontos beazonosításához. Kép: Luke Dray.
A helyreállítási munkálatok kiértékelése Ugandában
Said Mutegeki restaurációs ökológus az ugandai Tooro Botanikus Kertben, Afrika három regionális központjának egyikében. Mutegeki a kezdetektől fogva részt vesz a TGBS munkájában, a nyugat-ugandai Budongo-Bugoma zöldfolyosó helyreállítási projekt egyik kiértékelésének vezetője volt. Ez a Jane Goodall Intézet (JGI) kezdeményezésében megvalósult projekt volt az első, amely haladó szintű TGBS-tanúsítványt kapott.
A Budongo Központi Erdőrezervátum körülbelül 600 csimpánznak (Pan troglodytes), valamint az ugandai galléros mangábé (Lophocebus albigena ugandae), a fekete-fehér angolai kolobusznak (Colobus angolensis) és több mint 200 madárfajnak ad otthont. A rezervátum azonban veszélyben van.
A közeli települések lakói kivágták az afrikai mahagóni (Khaya spp.) és az afrikai teak (Milicia excelsa) fákat, hogy faanyaghoz, faszénhez és tűzifához jussanak. Kiirtották a növényzetet, hogy cukornád-, földimogyoró- és kukoricatermesztésbe foghassanak, mind a rezervátumon belül, mind a környező területeken. Ez megnehezíti a vadon élő állatok számára a közlekedést a még érintetlen erdőrészek között.
2017-ben a JGI együttműködésre lépett az Ecosia internetes keresőmotorral, hogy helyreállítsák a leromlott, degradálódott erdőket Budongóban és a környező zöldfolyosó területén. Eddig 2,4 millió fát ültettek el.
Mutegeki és csapata két helyszínt vizsgált meg a rezervátumon belül: egy 19,5 hektáros (48 holdas) és egy 37,2 hektáros (92 holdas) területet. A növények, madarak és ganajtúró bogarak gyors biodiverzitási felméréseinek segítségével a csapat megállapította, hogy a helyszínek kezdenek visszaalakulni a természetesebb állapotukba. Az őshonos növényfajok egészséges arányban voltak jelen, és az erdei élőhelyhez kötődő madarak jelenléte is arra utalt, hogy javult a helyszín kapcsolata más természetes állapotú területekkel.
Mutegeki, aki szerint a rezervátum kezdetben csak egy „papíron létező park” volt – azaz elméletben védett, de a gyakorlatban nem –, azt nyilatkozta a Mongabay-nek, hogy a projektben különösen lenyűgözőnek találta az erdő-helyreállítás és a társadalmi-gazdasági fejlődés ötvöződését. A JGI a védelem szintjének megerősítése mellett, a rezervátum területére való behatolások visszaszorítása érdekében alternatív megélhetési lehetőségeket biztosított a közösségeknek – például közösségi faiskolák létrehozásával, így a helyi lakosok értékesíthették a csemetéket erdőtelepítési és agrárerdészeti célokra.
„A helyreállítási munkálatokban ugyanazokat az embereket alkalmazták, akik korábban tönkretették az erdőt – mondja Mutegeki. „Az erdőben dolgoztak, fákat ültettek, fokozták a védelem szintjét, megfigyelhették, hogy nincs több fakitermelés, nincs több fakivágás, viszont pénzhez jutottak a magoncok eladásából, és továbbra is termeszthettek hüvelyeseket, például babot.”
A Tooro értékelő csapata számos ajánlást is megosztott velük, többek között az őshonos fajok számának növelésére, az invazív fajok visszaszorítására és egyebekre vonatkozóan.
„Nem szabunk ki büntetést a gazdálkodóra azért, mert nem ültet őshonos fajokat, inkább azt mondjuk… így is lehet csinálni” – magyarázza Mutegeki, hozzátéve, hogy ez a fajta mentorálás a TGBS módszertanának egyik fő előnye.
Gerald Tumwine, a JGI Uganda programmenedzsere szerint az értékelőcsoport által megfogalmazott javaslatok már konkrét intézkedésekhez vezettek, többek között a növények, madarak és gerinctelenek monitorozási protokolljainak javításához, közösségi tűzvédelmi workshopok szervezéséhez és egyéb tevékenységekhez. Szerinte az értékelési folyamat „rendkívül értékes” volt, mind a biológiai sokféleség növekedésének számszerűsítése, mind a tanulási lehetőségek szempontjából.
„Megerősítette az együttműködést a közösségek, a természetvédelmi szervezetek és a kormányzati hatóságok között, skálázható tervet biztosítva arra vonatkozóan, hogyan lehet sikeresen helyreállítani a biológiai sokféleséget, miközben erősítjük a közösségek ellenállóképességét – ezt a modellt szívesen alkalmazzuk a jövőben szélesebb körben is” – írta e-mailben Tumwine a Mongabay-nek.
A Jane Goodall Intézet helyreállítási projektjének keretében nevelt faiskolai csemeték a Budongo-Bugoma zöldfolyosó területén. A TGBS értékelője, Said Mutegeki kiemelte, hogy a projekt alternatív megélhetési lehetőségeket biztosított a közösségek számára, ami csökkentette az erdő nem-fenntartható módon történő használatát. Kép: Luke Dray.
Előnyök a finanszírozóknak és a projekteknek
Az Ecosia a TGBS technikai partnere, a kezdeményezés módszertanának nagy részét az Ecosia által finanszírozott helyszíneken tesztelték egy kísérleti fázisban.
A faültetés körül nagy a felhajtás, sokan úgy tekintenek rá, mint egy csodaszerre, amely megoldást kínál számos környezeti és társadalmi problémára. Ez nagyon jó hír, de sajnos nagyon kevés biztosíték van erre” – mondja Antonia Burchard-Levine, az Ecosia hálózati és hatásvizsgálati felelőse. „Tehát, amikor megkezdtük a BGCI-vel a szabvány bevezetéséről szóló első tárgyalásokat, azt gondoltuk: „Ó, hát pontosan ezt kerestük.”
Az Ecosia több mint 30 országban finanszíroz helyreállítási projekteket, beleértve a JGI projektjét a Budongo-Bugoma zöldfolyosó területén.
Az Ecosia és más finanszírozók a TGBS tanúsítvány egyfajta auditot jelent, amely biztosítékot nyújt számukra, hogy a helyreállítást megfelelő módon hajtják végre – mondja Burchard-Levine. Az igazi hatás azonban a mentorálásból fakad – mondja.
A TGBS az elindulás óta három Ecosia-finanszírozásban megvalósult projekt értékelését végezte el: a JGI által vezetett ugandai projekt (két helyszín) és a SICIREC által vezetett bolíviai projekt (szintén két helyszín) megkapta a tanúsítványt. A harmadik projekt, Madagaszkár Lavasoa-Ambatotsirongorongo-hegységében, azonban nem kapta meg a tanúsítványt. Burchard-Levine elmondta, hogy a madagaszkári központ iránymutatásával a projektcsapat már átdolgozta a kezelési tervet. Az ilyen jellegű útmutatás és validáció különösen hasznos azoknak a szervezeteknek, amelyek esetleg nem rendelkeznek kellő technikai szakértelemmel a helyreállítás terén – mondja.
„Természetesen az nagyszerű, ha a [projekt helyszínek] megkapják a tanúsítványt. Számomra azonban nem ez a lényeg” – mondja.
Linda és Guadeloupe a bolíviai SICIREC faiskolában dolgoznak. A SICIREC által vezetett, az Ecosia által finanszírozott projekt egy nagyobb, kisgazdálkodókkal együttműködő szén-dioxid-gazdálkodási projekt része. A projekt két helyszínét 2024-ben mérték fel, mindkettő megszerezte a TGBS szabvány szerinti tanúsítást. Kép: Antonia Burchard-Levine.
Őshonos fák sokféle célra
A TGBS most terjeszkedni szeretne. Bartholomew szerint a következő néhány évben azt szeretnék elérni, hogy a 15 meglévő központ mindegyike 10 projektet értékeljen. Emellett a politikai döntéshozókkal is tárgyalnak arról, hogy a TGBS hogyan tudna megfelelni az ő követelményeiknek. Bartholomew hangsúlyozza a TGBS és más típusú tanúsítási vagy értékelési programok közötti szinergiák lehetőségét is.
A TGBS-t nem úgy tervezték, hogy kereskedelmi kvóta, kredit vagy kompenzáció legyen. A szabvány szerinti tanúsítás azonban potenciális hozzá adott értéket jelenthet a szén-dioxid-kreditekhez annak igazolásával, hogy az adott projekt hozzájárul a biológiai sokféleséget növeléséhez, és követi a legjobb gyakorlatokat – mondja Bartholomew.
„Még ha a szén-dioxid-megkötés üteme lassabb is [i.e. az őshonos fák esetében], magasabb árat lehet elérni vele, és végső soron valószínűleg ellenállóbb is lesz” – mondja.
A biológiai sokféleség növelése és az őshonos fafajok használata a helyreállítási projektekben összhangban áll az emberiség Fejlődési Céljaival. A TGBS partnere, a CIFOR-ICRAF által fejlesztett Globális Hasznos Őshonos Fák (Global Useful Native Trees - GlobUNT) adatbázis szerint több mint 14 000 fafajt, az összes ismert fafaj negyedét használja fel az emberiség élelmiszerként, alapanyagként, gyógyszerként, tüzelőanyagként vagy más célokra.
Ugyanakkor az első, 2024-ben közzétett Globális Fa Felmérés szerint a fafajok 38%-át kihalás fenyegeti.
„A szén-dioxid-kibocsátásra, a biológiai sokféleségre, az emberekre és a megélhetésre egy nagy kép részeiként kell tekintenünk” – mondja Bartholomew. „És szerintem mi pontosan ezt próbáljuk elérni: holisztikusabbá tenni a képet.”
A TGBS felmérését követően a Lavasoa-Ambatotsirongorongo-hegységben működő Trópusi Biodiverzitás és Szociális Vállalkozás vezette projekt az Ecosia finanszírozásával átdolgozta a kezelési tervet, a TGBS értékelőinek mentorálásával. Ez a mentorálási elem felbecsülhetetlen értékű, mondja Antonia Burchard-Levine, az Ecosia hálózati és hatásvizsgálati felelőse. Kép: Antonia Burchard-Levine.
