A tudományos világ Ai-t, a „csimpánz-zsenit” gyászolja
Írta és összeállította: Mészáros Adrienne
A világhírű emberszabásúak Koko, Washoe és Kanzi után Ai, a zseniális csimpánz is eltávozott az élők sorából és ezzel óriási űrt, ugyanakkor felbecsülhetetlen értékű örökséget hagyott maga után a tudomány számos területén.
Idézzük fel dióhéjban, mit köszönhetünk ezeknek a rendkívüli emberszabásúaknak. Az elmúlt több, mint fél évszázad során a tudósok számos főemlőst tanítottak meg jelnyelven vagy más eszközökkel kommunikálni az emberekkel, és közülük a leghíresebbek Koko, a gorilla, Washoe, a csimpánz, valamint Kanzi, a bonobó volt.
Koko, a gorilla, Washoe, a csimpánz és Kanzi, a bonobó
Koko 1971. július 4-én született a San Franciscó-i állatkertben. Francine „Penny” Patterson pszichológus szinte azonnal elkezdett vele dolgozni egy intenzív képzési program keretében – megtanította Kokót mind a kiejtett angol szavak felismerésére, mind a siketnémák által alkalmazott ASL - Amerikai Jelnyelv – használatára. Patterson beszámolója szerint Koko több, mint 1000 különböző jelet használt és több, mint 2000 beszélt szót volt képes felismerni. A gorillalány spontán módon is kifejezte érzéseit és vágyait. Amikor például a kedvenc macskája All Ball kiszökött az intézetből és egy autó halálra gázolta, Koko többször is olyan kifejezéseket jelelt beszédpartnerének, mint „sír”, „rossz”, „ráncolja a homlokát” és „szomorú” – így próbálva kifejezni gyászát. Patterson szerint a világhírű gorillának remek humorérzéke és óriási szíve volt, emellett nagy élvezettel festett. Koko 2018 június 18-án, 46 éves korában hunyt el.
Koko és All Ball
Koko egyik festménye
Washoe, a csimpánz már Koko előtt elkezdte használni a siketnémák számára kifejlesztett jeleket. 1965-ben született valahol Nyugat-Afrikában, ahol orvvadászok ejtették foglyul a csimpánzbébit, majd eladták az amerikai légierő tisztviselőinek, akik akkoriban az űrprogramhoz kerestek emberszabású tesztalanyokat. Allen és Beatrix Gardner zoológusok „fogadták örökbe” Washoe-t, amikor még csak kétéves volt és évekig úgy nevelték, mint egy siket embergyereket. Később Washoe nevelését a gyermekpszichológus Roger Fouts-ra bízták, aki Washoe történetét a „Next of Kin” című világsikerű könyvében mesélte el.
A nap 24 órájában együtt éltek, és kizárólag jelnyelven kommunikáltak. Washoe sikeresen elsajátított 350 különböző jelnyelvi jelet, és Kokóhoz hasonlóan gyakran spontán használta őket az érzelmi állapota kifejezésére. A kutatás célja az volt, hogy kiderüljön, vajon a csimpánzok rendelkeznek-e a szavak és a nyelv megtanulásához és használatához szükséges kognitív képességekkel. A történet egyik legmeghökkentőbb aspektusa az volt, amikor Washoe több jelet magától megtanított örökbefogadott csimpánz fiának, Loulis-nak. Washoe 2007 október 30-án, 42 éves korában hunyt el.
Washoe a jelnyelvet tanulja
Washoe egyik festménye
Kanzi, a bonobó szintén több száz szót sajátított el, de jelbeszéd helyett lexigramokat - a szavak helyettesítésére használt vizuális ábrákat - használt. Érdekes módon nem Kanzi volt a lexigram képzés célzott tanulója, hanem örökbefogadó bonobó mamája Matata. Kanzi gyakran elkísérte Matatát a képzésekre. Míg Matata kevés érdeklődést mutatott a szimbólumok iránt és csak korlátozott sikerrel járt, Kanzi megdöbbentette a kutatókat azzal, hogy spontán odament a táblához, és azonnal helyesen használt tíz szimbólumot.
Gondozója Sue Savage-Rumbaugh főemlőskutató szerint Kanzi sikerrel elsajátította körülbelül 3000 szó jelentését a lexigramok segítségével, de emellett híres gamer is volt, aki a ’90-es években szinte verhetetlennek bizonyult a PacMan-ezésben és később hasonlóan élénk érdeklődést mutatott a Minecraft iránt. A kutatóintézetben és azon kívül is rendkívüli szeretet övezte, gyakran együtt festett a helyi diákokkal, rengeteg partin vett részt, és még ételeket is zsűrizett. Kanzi 44 évesen, tavaly március 18-án hunyt el.
Kanzi és a lexigram-tábla
Kanzi egyik festménye
Koko, Washoe és Kanzi - e három kivételes képességű emberszabású a humán és nemhumán nyelvfejlődés és nyelvhasználat kutatásához járult hozzá, Ai viszont a Kiotói Egyetem Főemlőskutató Intézetének egy hosszútávú tanulmánynak volt a fő – bár nem egyetlen – tesztalanya, ahol a cél a csimpánzok kognitív képességeinek, észlelésének és intelligenciájának feltárása volt.
Ai (akinek a neve japánul azt jelenti „szeretet”) 1976-ban vadon született Nyugat-Afrikában és körülbelül egyéves korában került az intézethez. Bár az Ai-projektet eredetileg a csimpánzok nyelvhasználatának tanulmányozására tervezték, idővel a főemlősök kognitív képességeivel kapcsolatos leghosszabb és legrészletesebb tanulmányok egyikévé vált. Tetsuro Matsuzawa és csapata arra törekedett, hogy feltárja a csimpánzok érzékelésének és intelligenciájának a természetét. Olyan eszközöket és feladatokat adtak Ai-nak és a többi csimpánznak, amelyeket abban az időben csak emberek tesztelésére alkalmaztak és feltették a kérdést: Hogyan gondolkozik egy csimpánz?
Ai és Tetsuro Matsuzawa
Ai-nak és társainak megtanították a számítógépes billentyűzet, majd később az érintőképernyő használatát, és 1978 április 15-én, amikor Ai életében először leült a számítógép képernyője elé és lenyomott egy billentyűt elkezdődött a több évtizedig tartó kutatás az összehasonlító kognitív tudományok területén. Ai kezdetben vizuális szimbólumok halmazát sajátította el, majd geometriai alakzatokat, az arab számokat és japán kandzsi karaktereket.
Az első feladatok egyike volt, hogy amikor egy szín – mondjuk egy piros négyzet– megjelent az Ai előtti számítógép képernyőjén, a csimpánznak meg kellett nyomnia a megfelelő piros színű billentyűt a billentyűzeten. A feladatok idővel egyre bonyolultabbá váltak. A kiotói intézet is elkezdett lexigramokat alkalmazni - minden színt egy lexigram szimbolizált. A projekt későbbi szakaszában, amikor elérhetővé váltak az érintőképernyők, a lexigramokat japán kandzsi karakterekkel helyettesítették, tehát amikor egy bizonyos szín megjelent a képernyőn, a csimpánzoknak a színnek megfelelő kandzsit kellett kiválasztaniuk több lehetőség közül.
Ai a „piros” szót jelentő kandzsi karaktert érinti meg, amikor egy piros négyzet jelenik meg a képernyőn
Ötéves korában Ai megtanulta, hogy az arab számok mennyiséget jelölnek. Ő volt az első csimpánz, aki sikeresen megnevezte a tárgyak mennyiségét számjegyek használatával, majd a tárgyak és színek megnevezésében szerzett képességeit felhasználva képes volt a „piros-ceruza-5” kombinációt összeállítani, amikor öt piros ceruzát mutattak fel neki.
Hat és fél éves korában Ai elkezdte tanulni a latin ábécé betűit. Egy idő után mind a huszonhat nagybetűt meg tudta különböztetni. 2000-ben, huszonhárom éves korában Ai fiúutódnak adott életet – a kölyök az Ayumu nevet kapta. (Ayumu apja Akira volt, Ai régi barátja és „tettestársa” volt a hírhedt 1989-es szökésben. Ekkor történt, hogy az akkor még kamasz Ai és legjobb barátja Akira úgy döntöttek, hogy meglépnek a kutatóintézetből – Ai megtalálta/ellopta a szálláshelyük bejáratát záró lakat kulcsát és minden gond nélkül kinyitotta a zárat. A két szökevény az egyetem kampuszán sétálgatott, amikor néhány hallgató felfedezte őket és nagy nehézségek árán meggyőzték a csimpánzpárt, hogy térjenek vissza a szálláshelyükre – ekkor Ai még mindig a szájában tartotta a lakat kulcsát.)
Ai és Ayumu
A későbbi tesztekben, ahol három számjegyet – mondjuk a 3-ast, az 5-öst és a 8-ast – jelenítettek meg egy érintőképernyőn, a csimpánzok azt a feladatot kapták, hogy érintsék meg a számokat növekvő sorrendben – és Ai lenyűgöző gyorsasággal oldotta meg a feladatot. Az intézet egyik PhD-hallgatója, Bíró Dóra egy érdekes rövid távú memóriatesztet talált ki, amelyben a második és a harmadik számjegyet közvetlenül az első megérintése után felcserélték. Amikor például a 3-ast megérintették, az 5-ös és a 8-as számjegyek pozíciója felcserélődött. Ezekben a tesztekben a csimpánzok gyakran elkövették azt a hibát, hogy először a 3-ast, majd a 8-ast érintették meg az 5 helyett. Ezek az eredmények azt mutatták, hogy a csimpánzok egy szempillantás alatt megjegyezték a három számjegyet, és előre megtervezték az érintésük sorrendjét.
Egy későbbi – úgynevezett kitakarásos - teszt a számjegy-csere módosított változata volt: amikor a csimpánzok az első számjegyet megérintették, a második és a harmadik számjegyet azonnal fehér téglalapok takarták el. Amikor például a 3-ast megérintették, az 5-ös és a 8-as fehér téglalapokra cserélődött. A cél az volt, hogy a csimpánzok megérintsék a fehér téglalapot ott, ahol az 5 volt. A három számjeggyel történő kitakarásos feladatot kiterjesztették négy, majd öt számjeggyel történő feladatra, és így tovább.
Ai teljesítménye a négy és öt számjegyet tartalmazó kitakarásos feladatokban az emberekéhez hasonló eredményt mutatott, ám Ayumu ugyanilyen feladatban nyújtott teljesítménye anyjáét, Ai-ét is felülmúlta - még egy kilenc számjegyet tartalmazó feladatot is gond nélkül képes volt teljesíteni. Az emberek általában akkor tudják elvégezni ezt a feladatot, ha tíz-húsz másodpercet töltenek az egyes számjegyek helyének memorizálásával 1-től 9-ig, ám Ayumu-nak erre elég volt egy szempillantás.
Ayumu a 9 számjegyet tartalmazó kitakarásos feladatot végzi – az 1-es számjegy megérintése után azonnal fehér négyzet fedi le az összes számot, a csimpánznak a memóriája alapján kell a négyzeteket aszerint megérintenie, ahogy a számok emelkedő sorrendben követik egymást.
Az alábbi videóban látható a teszt élőben:
Ezen az oldalon pedig bárki próbára teheti a memóriáját ugyanebben a feladatban:
https://www.novelgames.com/en/ayumu/
És hogy mi a jelentősége az Ai-projektnek? Rávilágított, hogy a csimpánzok képesek megjegyezni a vizuális szimbólumok, például a lexigramok, kandzsi, az ábécé betűi és az arab számok jelentését. Ezen képesség ellenére a csimpánzok proto-lingvisztikai képessége, bár egyértelműen létezik, továbbra is korlátozott. Számos kísérlet történt arra – ahogy azt Washoe, Koko és Kanzi esetében is láttuk -, hogy megtanítsuk emberszabású rokonainkat az emberi kommunikációs módszerekre, mint például a hangkommunikáció, a gesztusjelnyelvek, a plasztikus jelnyelvek, a lexigramok stb. Ezekben a tanulmányokban a csimpánzok, gorillák és bonobók nem tudták elérni az emberekével azonos szintű nyelvi jártasságot. Az Ai-projekt azonban bebizonyította, hogy bár a csimpánzok nem annyira ügyesek a szimbólumok tetszőleges asszociációinak és a hozzájuk tartozó jelentéseknek a memorizálásában, mint mi emberek, egyértelműen felülmúlják a mi képességeinket a tárgyak helyzetének egy pillantásra történő megjegyzésében.
Tetsuro Matsuzawa, a kutatás vezetője, egyben Ai barátja és gondozója 2013-ban felvetette a nyelv és az emlékezet kognitív cseréjének elméletét. Magyarázata szerint az emberek és csimpánzok közös őse csimpánzszerű munkamemóriával rendelkezett, de az evolúció során mi emberek elvesztettük ezt a képességet, de cserébe megalkottuk a nyelvet. Tegyük fel, hogy egy élőlény halad el előttünk az erdőben. Barna háta, fekete lábai és egy fehér foltja van a homlokán. A csimpánzok nagyon ügyesen észlelik és memorizálják ezeket a tulajdonságokat. Az emberekből hiányzik ez a képesség, mert mi más módszereket fejlesztettünk ki a szemünkkel látott élőlény felcímkézésére, például utánozzuk az általa kiadott hangokat vagy hangosan megnevezzük például antilopként.
Amikor nem kognitív teszteléseken vett részt, Ai szívesen rajzolt és festegetett. Az intézetben élő többi csimpánzhoz hasonlóan Ai is színes filccel vagy festékkel firkált üres papírra anélkül, hogy jutalomfalattal kellett volna motiválni erre.
2017-ben – az Ai Projekt 40. évfordulóján – az egyik Ai által készített festményt selyemsálra nyomtatták és a sálat Jane Goodall-nak ajándékozták. 2018. július 14-én, az első Csimpánzok Világnapján a Japan Monkey Centre kihirdette az Ai Sálja Díj megalapítását, amivel azokat a női tudósokat honorálják, akik életüket a csimpánzok és más nem emberi főemlősök kutatásának, védelmének és jólétének előmozdításának szentelik.
Jane Goodall a selyemsállal, amelyre Ai egyik festményét nyomtatták.
Ai és Tetsuro Matsuzawa 2
Ai 2026 január 9-én 49 éves korában hunyt el.
