Amikor egy csimpánzcsoportból eltűnnek a hímek, a szerelmi nyelvezetük egy része elvész
Szerző: Ryan Truscott 2025. március 11.
Fordította: Mészáros Adrienne
- Egy Elefántcsontparton nemrég készült tanulmány rávilágít, mennyire fontos lenne a csimpánzok kultúrájának megőrzését a fajvédelem részeként kezelni
- A tanulmány egy szociálisan elsajátított viselkedésforma – a párzásra hívás – eltűnését dokumentálta azt követően, hogy a csimpánzcsoport összes hímje orrvadászok áldozatául esett
- Miután egy viselkedésforma – amely akár létfontosságú is lehet a csimpánzok túlélése szempontjából – eltűnik, több évtizedbe telik, míg újra megjelenik
- A kutatók azon a véleményen vannak, hogy az egyes állatok védelme mellett rendkívül fontos lenne megőrizni teljes csimpánzközösségeket az általuk felhalmozott kulturális tudással együtt
Az elefántcsontparti Taï Nemzeti Park hím csimpánzai jellegzetes „hallható gesztusokat” használnak, hogy meghódítsák a nőstényeket. A kutatók most azonban rájöttek, hogy amikor a hímek elpusztulnak, ez a viselkedésforma velük együtt eltűnik.
A hím nyugati csimpánzok (Pan troglodytes verus) által használt hallható csábítási gesztusok: fatörzseken vagy lehullott ágakon topogás sarokkal (heel-kick) avagy ezek kocogtatása kézháttal (knuckle-knock), facsemeték vagy ágak rázogatása (branch-shake), illetve hangos levéltépkedés a tövekről (leaf-clip).
A kutatók és természetvédők által létrehozott Taï Csimpánz Projekt az elmúlt 45 évben négy különböző csimpánz közösséget is megfigyelt, és közülük az egyikben 1991 óta a „kocogtatás” (knuckle-knock) volt a hímek által leggyakrabban használt figyelemfelkeltő udvarlási gesztus.
De az intenzív vadászat drasztikusan csökkentette a Taï csimpánzpopuláció létszámát – az 1980-as évek elejétől 2010-re az egyedszám 3,000-ről 300-ra esett vissza. A Taï erdő északi közössége, ahol a hímek a „kocogtatás” gesztusát használták különösen veszélyeztettnek bizonyult a falvak közelsége miatt, így a csimpánzok a vadászok számára könnyebb célpontot jelentettek. 2008-ban a csoport utolsó hímjét, a kutatók által Nino-nak nevezett csimpánzt a húsáért ölték meg a helyiek.
Ezt követően egy nőstény vette át a vezér szerepét, de hiába működött tovább egységként a csoport, a felnőtt hímek hiánya azzal járt, hogy nem maradtak olyan csimpánzok, akik a „kocogtatás” gesztusát gyakorolták és fenntartották volna. Mára ugyan néhány fiatal hím felnőttkorba ért és ők maguknak követelik a vezető pozíciókat, viszont az előbb említett viselkedésforma nem bukkant fel azóta sem. Ehelyett egy újabb gesztus váltotta fel: a „topogás” (heel-kick).
Porthos az egyik felnőtt hím jelenleg az északi közösségben. Az apja Marius volt, aki még a „kocogtatás”-t alkalmazta, de Porthos-nál még soha nem látták ezt a gesztust. Kép: Mathieu Malherbe/Taï Chimpanzee Project
„Bebizonyosodott, hogy egy már teljes mértékben elsajátított viselkedésforma is elveszhet” – magyarázta Mathieu Malherbe, a német Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet főemlőskutatója és a tanulmány vezető szerzője.
Bár egy hallható gesztus elvesztése nem tűnhet létfontosságúnak, a Taï parkban szociálisan elsajátított egyéb készségek – például kövek használata a csonthéjasok feltöréséhez vagy botok alkalmazása a termeszvárak megdézsmálásánál – alapvetőek a csimpánzok túlélése szempontjából, különösen a táplálékszegény időszakokban.
„Ha fogod magad és gyakorlatilag elveszed az egyénektől a lehetőséget, hogy továbbadjanak bármilyen ismeretet, az komoly következményekkel fog járni” – mondja Malherbe.
Az egyik nehézséget az jelenti, hogy ezeket a készségeket évekbe telik elsajátítani. Egy Malherbe és kollégái által tavaly publikált tanulmány hét évnyi videófelvételt elemzett 70 vadon élő csimpánzról, akik eszközöket használtak élelemszerzésre a Taï park kutatási körzetében. Ez a terület manapság a parkban élő ezer fős csimpánzpopulációjából nagyjából 200 egyednek nyújt otthont. A tanulmány rámutatott, hogy bár a kölykök 5 és 6 éves koruk sajátítják el az alapvető eszközhasználatot, ennek tovább finomítása később is folytatódik, egészen addig, amíg profi szinten nem tudják az eszközöket használni – és ez nagyjából a felnőttkor elején, 15-éves kor körül következik be.
A kontinens túloldalán, az ugandai Budongo-i erdőrezervátumban élő kelet-afrikai csimpánz alfaj (Pan troglodytes schweinfurthii) hímjei olyan hallható gesztusokat is alkalmaznak, mint amilyeneket a Taï erdőben élő társaik, és olyanokat is, amelyek teljesen egyediek. Néhány gesztusnak – például a „kocogtatásnak” – itt más jelentése van.
A Taï közösségben arra használják, hogy elcsábítsák a lehetséges partnert, Budongo-ban viszont nem. Mindez arra utal, hogy a csimpánzoknak van egy genetikailag programozott gesztuskészlete, amelyből meríthetnek. Azt gondolhatnánk, hogy az ilyen genetikailag kódolt gesztusok időről időre ismét megjelennek, a Taï parkban végzett kutatás azonban rávilágított, milyen hosszú ideig tart ez: az északi csoportban használt „kocogtatás” gesztusa húsz évvel az utolsó hím halála után még mindig nem bukkant fel újra. Ez csimpánzévekben számolva egy teljes generációnak számít.
Kelet-afrikai csimpánz (Pan troglodytes schweinfurthii) Ugandában. A különböző közösségekhez tartozó csimpánzok hasonló gesztusokat használnak, de nem mindig ugyanazzal a jelentéssel. Kép: Bernard DUPONT via Flickr (CC BY-SA 2.0)
„A hosszú ideig tartó kutatások – mint amilyen a Taï Csimpánz Projekt is – rendkívül fontosak, mert a csimpánzkultúrák stabilitását érintő kérdéseket célzatosan vizsgálják” – magyarázza David Morgan, a chicago-i Lincoln Park Zoo vezető tudományos munkatársa. Morgan, aki maga nem vett részt Malherbe kutatásában, Közép-Afrikában tanulmányozta a csimpánzokat, elsősorban a Kongói Köztársaság területén lévő Nouabalé-Ndoki Nemzeti Parkban.
„Még nem rögzítettük az összes eltűnt viselkedésformát, melyeket a közép-afrikai csimpánzok szociálisan sajátítanak el” – nyilatkozta a Mongabay-nek. Azonban rámutatott, hogy a Kelet- és Nyugat-Afrikai erdőkben található élőhelyek zsugorodása miatt nyilvánvaló, hogy ezek a viselkedésmódok egyre inkább kiveszőben vannak.
„A csimpánzpopulációk csökkenése azt jelenti, hogy kevesebb lehetőség van a helyre jellemző új hagyományok kialakulására a megváltozó környezetben.”
A szociálisan elsajátított viselkedésformák törékenységére Malherbe 2018-ban jött rá, posztgraduális tanulmányai kezdetén. A kutatási táborban tartózkodott, mikor a kollégái visszatértek a terepről és elmesélték neki, hogy az egyik fiatal nőstény szokatlanul viselkedik. A nőstény, aki nem sokkal korábban érkezett az északi csoportba fészket épített, majd belehempergett – ez a szokás ismeretlen a helyi csimpánzok számára. Malherbe korábban olvasott egy cikket erről a viselkedésmintáról, amit „várvédés” elnevezéssel írnak le és a park déli részén élő csimpánzcsapatban figyelték meg.
„Gyakorlatilag elkészítette a földi fészkét, belehempergett és senki nem jött oda hozzá, hogy játsszon vele” – magyarázta Malherbe. „Ez ugyan csak arról szólt, hogy egy játékos attitűdöt próbált közvetíteni a többiek felé, de lehetnek olyan viselkedésformák is, amelyek nagyon fontosak az életben maradásuk szempontjából.”
Ahhoz, hogy egy viselkedésforma megszilárduljon egy csoporton belül, át kell azt adni, megérteni és fenntartani hosszú időn keresztül, mondja Malherbe. De éppúgy, mint az emberi közösségekben, az ismeretet átadni képes egyedek elvesztése negatív hatással van az egész populáció túlélési esélyeire.
„Meg kell őriznünk a közösségeket és a populációt, hogy ne vesszen el a kulturális tudás” – magyarázza „hiszen ennek egy része létfontosságú a csimpánzok túléléséhez.”
Hivatkozások:
Boesch, C., Gotanegre, A., Hillers, A., Kouassi, J., Boesch, H., Kizila, P., & Normand, E. (2020). Lessons learned while protecting wild chimpanzees in West Africa. American Journal of Primatology. doi: 10.1002/ajp.23209
Malherbe, M., Kpazahi, H. N., Kone, I., Samuni, L., Crockford, C., & Wittig, R. M. (2025). Signal traditions and cultural loss in chimpanzees. Current Biology, 35(3), R87-R88. doi: 10.1016/j.cub.2024.12.008
Malherbe, M., Samuni, L., Ebel, S. J., Kopp, K. S., Crockford, C., & Wittig, R. M. (2024). Protracted development of stick tool use skills extends into adulthood in wild western chimpanzees. PLOS Biology, 22(5), e3002609. doi: 10.1371/journal.pbio.3002609
