Az ember útja és a természet csodái – Prágában

Képzeld el, hogy egy nap alatt találkozol ősökkel, főemlősökkel és sok-sok igen ritka állattal – mindezt Prágában! A város csodái között sétálva ellátogattunk a prágai állatkertbe, ahol a gorillák és más különleges állatok életét figyelhettük meg, majd a Nemzeti Múzeumban Lucy és Selam csontmaradványai révén egy időutazást tettünk több millió évvel ezelőttre, az emberi evolúció hajnalára. Ez a két helyszín nemcsak tanulságos, hanem izgalmas, és igazi kalandot ígér mindenkinek, aki kíváncsi a múlt és a természet titkaira.

Írta: Batka Berni 

Múlt heti kirándulásunk során a prágai állatkertbe látogattunk, és őszintén szólva nehéz szavakba önteni, mennyire lenyűgöző élményben volt részünk. A hely nem csupán hatalmas, hanem minden apró részletében gyönyörűen megtervezett: olyan, mintha egy zöld oázisban sétálna az ember. Nemcsak a kifutókat övezi buja növényzet, hanem az ösvények mellett is vadregényes hangulat fogad. Időnként azt éreztük, hogy mi magunk is egy természetfilmbe csöppentünk – csak itt nem volt narrátor David Attenborough hangján.

Az állatok pedig… nos, nekik láthatóan nagyon tetszik a hely! Aktívak, játékosak voltak, és minden fajból több példányt is megcsodálhattunk. Az igazi szívderítő élmény mégis a kölykök látványa volt – ők bizonyítják legjobban, hogy az állatok biztonságban érzik magukat és jól gondoskodnak róluk. Jó érzés volt látni, hogy a kifutókban mindenkinek jut hely a szabadban és a fedett részen is: van hova elbújni, de van hol napfürdőzni is. Igazán ritka példányokat is láthattunk, mint például a kínai pangolin, a Brazil-mergáns, a Hartlaub-kacsa, az új-zélandi kea vagy a madagaszkári cibetmacska, csak, hogy néhányat említsünk.

Még az épületek sem “hagyományos” állatkerti házak: a pavilonok és házak tetején fű, pozsgások, virágzó növények, sőt kisebb bokrok nőnek. Így minden úgy simul bele a természetbe, mintha mindig is ott lett volna. Közben pedig sok madár szabadon repkedett és sétált körülöttünk – még közelebb hozva hozzánk a természetet.

És ha mindez nem lenne elég, a prágai állatkert nemcsak a falain belül, hanem a világ másik felén is tesz a környezetért, a Jane Goodall Intézet Roots&Shoots programjához csatlakozva. A hosszú ideje futó „Vándorló Busz” projektjük révén a kameruni gorillák élőhelyének védelmét is támogatják. Ez az egyedülálló kezdeményezés szó szerint útra kel: egy busz járja a falvakat és az esőerdőt, ahol gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt mesél arról, miért fontos megóvni a gorillákat és más vadállatokat. Nemcsak tanít, hanem közösséget épít, és segít a vadorzás elleni küzdelemben is. Képzeljük csak el: miközben mi Európa szívében egy zöldtetős pavilon mellett sétálunk, Afrikában egy színes busz pöfög a vörös földutakon, és a helyieknek arról mesél, hogyan óvhatják meg a gorillákat.

Ez az összekapcsolódás teszi igazán különlegessé a prágai állatkertet: nem áll meg a saját kapujában, hanem felelősséget vállal a világ másik felén élő állatokért is. És hát valljuk be, így még szebb érzés volt onnan kijönni – tele élményekkel, mosollyal, és azzal a tudattal, hogy itt tényleg mindenki a természet barátja.

Prágai látogatásunk egy másik emlékezetes élménye a Nemzeti Múzeum megtekintése volt, ahol testközelből láthattuk Lucy és Selam csontmaradványait. Ezek a több mint 3,2 millió éves leletek különleges kaput nyitnak az emberi evolúció történetébe, és segítenek megérteni, honnan indult a mi közös utunk.

Lucy, az Australopithecus afarensis faj híres képviselője, 1974-ben került elő Etiópiában, és testmagassága mindössze 1 méter 10 centi, súlya kb. 27 kilogramm volt. Nevét a Beatles „Lucy in the Sky with Diamonds” című dala után kapta, amit a felfedezők a táborban hallgattak a megtalálás pillanatában. Selam egy hároméves gyermekcsontváz, akit 2000-ben fedeztek fel, szintén Etiópiában, és a legteljesebb ismert gyermeklelet az emberi evolúció korai szakaszából. Selam tanulmányozása révén tudjuk, hogy ezek a fiatal Australopithecus afarensis-ek már két lábon jártak, ugyanakkor a mászásban is ügyesek maradtak.

A múzeum további termeiben tovább követhettük az evolúció állomásait, végighaladhattunk saját fejlődésünk történetén, és érezhettük a kapcsolódást a főemlősökhöz. Lucy és Selam története megmutatta, hogy a múlt nemcsak tudományos adatok sorozata, hanem egy hosszú, közös történet, amelyhez mindannyian kötődünk.

Ez a rövid látogatás egyszerre volt tanulságos és inspiráló: a múzeumban tett időutazás Lucy és Selam társaságában közelebb hozott bennünket saját múltunkhoz, míg az állatkertben megélt csodák megmutatták a természet sokszínűségét és szépségét. Együtt ezek az élmények emlékeztetnek rá, hogy minden lépésünk a történelem hosszú ösvényén vezetett idáig, és hogy a múlt, a jelen és a természet mind szorosan összefonódik.