Az ikonikus fotó, amely megörökítette az ember-csimpánz kapcsolatot

Anna Turns  2023. június 24.

1964-ben Hugo van Lawick fényképezőgépével megörökítette azt a pillanatot, ahogy felesége, Jane Goodall és egy csimpánzkölyök egymás felé nyújtják a kezüket. Évtizedekkel később ez a kép még mindig hatással van arra, hogy hogyan tekintünk a csimpánzokra.

1960 július 14-én a 26-éves Jane Goodall egy csónakban érkezett a tanzániai Tanganyika-tó partjára. Ezen a helyen, amelyet ma Gombe Nemzeti Parkként ismerünk kezdődött úttörő kutatása a csimpánzok viselkedésével kapcsolatban.

Goodall - aki ezt megelőzően titkárnőnek tanult és nem rendelkezett egyetemi diplomával - nyitott elmével és prekoncepciók nélkül figyelte meg kutatása vad alanyait. Abban az időben nagy felhördülést keltett, hogy a tudományos konvencióktól eltérően a csimpánzoknak nevet adott, nem pedig számot.

Egy fénykép Goodall újszerű hozzáállását örökítette meg ebből az időszakból és szembement a tudományos normákkal, majd a világ egyik legismertebb fényképévé vált.

Hugo van Lawick – Goodall későbbi férje - dán fotós volt, aki 1962-ben ment Gombe-ba és itt több ezer fényképet készített. De az ikonikus kép, amelyen Goodall és a Flint nevű csimpánzkölyök látható, 1964-ben készült.

A kép azt a pillanatot örökíti meg, amint Goodall éppen leguggol és jobb kezével kinyúlik Flint felé – ő volt az első csimpánz, aki Goodall érkezése után született Gombe-ban -, míg a kölyök a bal kezét nyújtja felé.

Goodall a BBC Future-nek elmondta, hogy ez még jóval a digitális fényképezőgépek korszaka előtt volt, ezért elég sokat kellett várnia, míg az előhívott fotót először megpillanthatta. „Jó pár hónapba vagy még többe is beletelt, míg biztonságban el lehetett küldeni a nyers filmtekercseket a National Geographic-hez, aztán újra várni kellett, míg ők visszaküldték a kinyomtatott fotót Kigoma-ba.” – idézi fel. „Habár akkor még nem tudtam, hogy egyszer ikonikus fotó lesz, amikor megpillantottam, engem Michelangelo festményére emlékeztetett, amelyen Isten kinyújtja a kezét az Ember felé.”

A Jane Goodall-t és Flint-et, a kölyökcsimpánzt ábrázoló fénykép szembement a tudományos normákkal és megváltoztatta a szemléletmódunkat az állatvilággal kapcsolatban. (Fotó: Hugo van Lawick)

Az 1964-ben készült fotó a National Geographic magazin 1965 decemberi számában jelent meg először. Egy másik fotó, amin Goodall a gombe-i csimpánzokat tanulmányozza, a címlapon jelent meg és része volt van Lawick „Új felfedezések az afrikai csimpánzok között” című fotósorozatának. Ugyanebben az évben a National Geographic műsorra tűzte a „Miss Goodall és a vad csimpánzok” című dokumentumfilmet – az elsőt a sok közül, melyek Goodall kutatását mutatták be.

A fotó és van Lawick „Erdei Emberek: Gombe Csimpánzai” című dokumentumfilmje „arra kényszerítette a tudományt, hogy szakítson azzal a koncepcióval, miszerint az ember az egyedüli érző lény saját személyiséggel, elmével és érzelmekkel” – mondja Goodall és hozzáteszi, hogy neki is ezt tanították a Cambridge-i Egyetemen 1962-ben. „Így (ez a kép) teljesen új utat nyitott, hogy megérthessük, kik is az állatok és megmutatta, hogy mi emberek részei vagyunk az állatvilágnak, nem pedig elkülönülünk tőle.”

Goodall volt az első, aki észrevette, hogy a csimpánzok kemény fűszálakat csupaszítanak le, aztán ezeket bedugják a termeszvárakba, hogy kihalásszák és megegyék a rovarokat. Egészen eddig az volt az elképzelés, hogy az ilyen típusú eszközhasználat csak az emberre jellemző és ez különböztet meg minket az összes többi állattól.

Mark Wright, a WWF természetvédelmi alapítvány tudományos igazgatója szerint Goodall sok szempontból „igazi úttörő” volt. De ez a fotó volt az, teszi hozzá, ami ráébresztette az embereket a női nézőpont jelentőségére a tudományos kutatói közösségen belül. „Egy fiatal nő volt, aki azt állította, hogy a nők ugyanúgy képesek kimagasló kutatói munkát végezni ezen a területen.

Egészen addig ez egy meglehetősen férfiak uralta környezet volt. Aztán egymás után érkeztek a prominens nők, akik ezt a munkát végezték.”

Gilbert M Grosvenor, a National Geographic Társaság korábbi elnöke hasonlóképp akként érvel, hogy „Goodall úttörő munkássága megnyitotta az utat más női primatológusok számára és valószínűleg ez a legfontosabb hagyatéka.”

 „A XX. század utolsó harmadában Dian Fossey, Birute Galdikas, Cheryl Knott, Penny Patterson és sok más nő követte a példáját” – írta a főemlőskutatóról a Jane Goodall Intézet biográfiájában. „Valójában most már világszerte a nők uralják az emberszabásúak viselkedésére irányuló hosszútávú kutatásokat.”

Goodall úttörő munkássága megnyitotta az utat más női primatológusok számára, és valószínűleg ez a legfontosabb hagyatéka – Gilbert M Grosvenor

Amikor a fénykép 1964-ben elkészült, Goodall már teljesen elmerült a Gombe-i kutatásban, kezdte megérteni az általa tanulmányozott csimpánzokat, és lassan elkezdte rendszerbe foglalni megfigyeléseit a viselkedésükről. Mindig is a személyes tapasztalat volt számára a legfontosabb, mondja Wright. „Ez a fotó ráébresztett minket arra, nincs alternatív módszer, a munka nagy részét terepen kell végezni. Rengeteg tanulmány készült állatkertekben és szafari parkokban – de ki kell mennünk terepre, ha a természetes viselkedést akarjuk megérteni. És ezt hosszú ideig kell folytatnunk, nem ugorhatunk le csak úgy pár hétre. Az ő példája ezt erősítette meg.”

Goodall mindenfajta előképzettség nélkül ment Kelet-Afrikába és több, mint két évtizedig élt Gombe-ban - az életét annak szentelte, hogy az itteni csimpánzokat tanulmányozta generációkon át. Wright szerint ez a fotó erőteljes üzenetet közvetít azok felé, akik nem tanultak természettudományokat, de szeretnének kutatói munkában részt venni, hiszen néha a nyitottság a legjobb kiindulópont: „Ő nem egy tudós volt laboratóriumi köpenyben, vele lehetett azonosulni. És mivel az elméjét nem terhelte rengeteg iskolai előtanulmány, szabadgondolkozóként tudta a munkát elkezdeni és aztán értelmezni, amit látott.”

Jane Goodall kutatása a tanzániai csimpánzokkal kapcsolatban utat nyitott más női primatológusok számára is 

Goodall arra törekszik, hogy mindenki számára megnyissa a tudományos kutatás világát és már rengeteg embert inspirált a primatológia tanulmányozására. 1960 óta a Gombei Kutatóközpontban, ahol több száz tudós tanul, eddig legalább 482 tudományos cikk és diplomamunka született a csimpánzok egészségével és viselkedésével kapcsolatban.

Goodall számos dokumentumfilmje, könyvei és a National Geographic-ben megjelent cikkei, valamint a Flintről készített fotói felhívták a figyelmet az egyes állatok védelmének a fontosságára. „Korábban minden a fajmegőrzésről szólt – az egyedek nem számítottak. A tudományos gondolkodás mára megváltozott.” – mondja.

Az amerikai antropológus Michael Lawrence Wilson egy 2021-es cikkben összefoglalja a Gombe-i kutatás számos eredményét és rávilágít, hogy milyen hatása volt Goodall erőfeszítéseinek, ami révén forradalmasította a csimpánzkutatást. „Gombe példázza azt, ami később bevett módszerré vált a főemlőskutatások terén: az együttműködésen alapuló kutatás és a beazonosított egyedekre irányuló szisztematikus információgyűjtés, ami egész életüket végigkíséri” – összegzi.

Ma már a fotó nosztalgiát ébreszt Goodall-ban. „Arra a varázslatos időszakra emlékeztet, amikor minden egyes csimpánzt olyan jól ismertem, mint a családtagjaimat. Figyeltem Flint fejlődését, hogyan válik aprócska kölyökből elkényeztetett fickóvá, akit a nővére vagy valamelyik bátyja mindig megvédett, ha egy másik fiatal csimpánz véletlenül (vagy néha szándékosan!) bántotta. A kép életem legjobb napjait idézi fel bennem” – mondja.

A kép arra a varázslatos időszakra emlékeztet, amikor minden egyes csimpánzt olyan jól ismertem, mint a családtagjaimat – Jane Goodall

A fotón a közelség Goodall és Flint között az akkori kultúrát is tükrözi, mondja Wright és megjegyzi, hogy manapság a kutatók nagyobb távolságot tartanak az általuk megfigyelt állatoktól. „De ő valami olyasmit tett, amire korábban nemigen volt példa….fejet hajtok előtte. A munkája teljes mértékben újszerű volt.”

A kép mindenekelőtt Goodall őszinte szeretetét mutatja a kutatása tárgya iránt, teszi hozzá Wright. „Érződik benne a melegség és a vonzódás a faj iránt, amit tanulmányoz. És benne van Gombe szeretete is – itt találta meg a helyét.”

Goodall szerint az ő és Flint összekapcsolódása miatt ennyire megkapó ez a fotó. „Gyanítom, az a kép legfőbb vonzereje, hogy az aprócska csimpánz ilyen bizalommal nyújtja a kezét – valódi kötelék jött létre ember és csimpánz közt. Legalábbis számomra ezért ilyen erőteljes!”

*A Jane Goodall Intézet megjegyzi, hogy a fizikai érintkezés vadállatokkal már nem tekinthető elfogadhatónak és hogy „nem támogatja a csimpánzok vagy más vadállatok megérintését, a velük való interakciót vagy az állat közvetlen közelében való tartózkodást.”