Együtt a remény útján itthon, és Afrikában. Változtassuk meg a világot!
Írta: Szabó Anna
Fotók: Bodzsoni Péter
2024.04.10-án megrendezésre került az ELTE TáTK Globális és Fejlődéstanulmányok Tanszékén az "Együtt a remény útján itthon, és Afrikában. Változtassuk meg a világot!" előadás.
Az előadások két turnusban zajlottak, először angolul, majd magyarul.
Bemutatásra került:
- a Jane Goodall Intézet magyarországi, és ugandai programjai:
- Iskolahajókat Ugandába! Jane Goodall's Roots&Shoots környezeti nevelési program bemutatkozása
(Előadók: Németh Friderika és Kádár András)
- A Magyar Máltai Szeretetszolgálat afrikai projektjei
(Előadó: Czirják Ráhel) - A Taita Alapítvány kenyai árvaház programja
(Előadó: Kővágó Veronika) - A Hand Szövetség bemutatkozása
(Előadó: Szkárosi Agapé)
- Ruandai útibeszámoló - Közel Afrikához Alapítvány
Előadók: Morris, Andrea, Lantos Judit, Városy Péter, AfriKata (Bodó Kati)
Rendkívül sokszínű és izgalmas előadásokat hallhattunk. Fontos üzenet volt, hogy Afrikát nem lehet általánosítani, teljesen más Kenya, mit pl.: Ruanda.
Először a Jane Goodall Intézet magyarországi, és ugandai programjai: Iskolahajókat Ugandába! került ismertetésre, majd a Jane Goodall's Roots&Shoots környezeti nevelési program került bemutatásra.
Inspiráló pozitív példákkal.
Bár nem az volt az elsődleges célja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat előadásának, de megdöbbentő volt ismét ráeszmélni arra, hogy mekkora áldás az, hogy mi itt Magyarországon tiszta ivóvízzel rendelkezünk, amit pazarolunk. Míg máshol még az ívóvíz maffia is gyakran fertőzött vizet ad el, minden harmadik ember ezért életét veszíti. Itt vagyunk mi egy kis ország és nem tudjuk milyen szerencsések vagyunk, hogy iható vizünk van, nem becsüljük meg elégé vízkészleteinket, pillanatnyi haszonért, örömökért elkótyavetyéljük ezt a kincset.
A figyelmes hallgató szembesülhetett azzal is, hogy az ingyenes közoktatás, még mindig nem természetes, sokan nem is tudják kifizetni, ezért is egy generációs szegénységből, szinte lehetettlen szabadulni. De külföldi segítséggel (elfelejtetettem az ország nevét, írd be légyszi) és kreativitással meg tudták oldani, hogy az iskola önfenntartó legyen. Fúrtak egy kutat, ezért tudnak ívóvizet árulni, latrina WC rendszert építettek ki, ahol a metángázt főzésre, a trágyát pedig a menza veteményesében hasznosítják.
Taita Alapítvány kenyai árvaház programja bemutatott egy árvaházat Kenyában, ahol 6 apáca lát el mindent. Ezért égető szükség van önkéntesekre, akik, olyan számunkra alapnak látszó dolgokban segítenek, mint a játék, esti mese olvasás. Megismerhettünk siker történeteket is: miszerint vannak olyan támogatott babák, akik mára szakmával rendelkező önálló felnőttek lettek. Lehet jelentkezni hozzájuk segíteni.
A Hand Szövetség is ismertetésre került. A Hand Szövetség munkája során nem fizikálisan megy oda segíteni, hanem azokat támogatja, akik odamennek. Az érdeklődök számára biztosít ezen felül gyakornoki és önkéntesi programokat is. Forduljatok hozzájuk bizalommal.
Ruandai útibeszámoló - Közel Afrikához Alapítvány ismét nagyon színes előadást tartott. Talán a legfontosabb üzenete az volt, sok apró dolog mekkora segítség lehet. Továbbra is szponzorálnak gyerekeket, hogy tanulhassanak. Számukra a támogatóktól kapott levél, vagy üzenet leírhatatlanul nagy dopping a hétköznapok túléléséhez.
Megismerhettünk pozitív példákat: egy család a helyi utcagyerekeket fog össze és szocializál. Magyar támogatásból minden vasárnap meleg ételt ehetnek. Miközben mi a „fejlett” világban azon tűnődünk, hogy lehet-e egy gyereknek okostelefonja, ott még egy festett kavics is értéknek számít.
Az előadássorozatnak egyik fontos üzenete volt, hogy az élet szövetében- ahogy Jane Goodall hívja- minden élőlény egy szál. Ha kihúzzuk a szálakat az egész szövet összeomlik. Nem kell minden egyes embernek több ezer kilométert utaznia (nem is lenne fentartható), hogy segítsen, nem kell mindenkinek árvaházat látogatnia, vagy iskolát építenie Afrikában.
„Egyszerűen csak” meg kell találni, hogy mi az, amit tudunk tenni: küldhetünk pénzt egy alapítványnak, vagy felismerhetjük a lakóhelyünkön, vagy távolabbi környezetünkben a problémákat és küzdhetünk ellene, mint az Újlengyeli kisiskolások, akik nem csak megmentették szeretett fáikat, hanem tanösvényt is csináltak hozzá. Ebben a bizonyos életszövetében Magyarország is egy szál, hiába kisország. Ugyanolyan felelősek vagyunk hétköznapi választásainkkal, döntéseinkkel, abban, hogy a szövet szép sűrű lesz, vagy egy foltozott háló.
Ahogy dr. Jane Goodall mondaná: „Tűrd fel az inged újját és cselekedj!”
