Gordon Getty ötven évnyi előrelátó vezetése
Fordította: Korcsmáros Ákos
Gordon Getty Dian Fossey, Jane Goodall és Biruté Galdikas társaságában a Leakey Foundation egyik 1970‑es évekbeli rendezvényén. Fotó: The Leakey Foundation Archive. (Evan Hadingham)
„Ma egy rendkívüli útelágazáshoz érkeztünk” — mondta Louis Leakey 1971‑ben, egy, a KQED, San Francisco közszolgálati televíziója által élőben közvetített szimpóziumon. „A közeljövőben két lehetőségünk van: vagy rövid időn belül elkerülhetetlen pusztulás vár ránk, és akkor az emberiségnek nem új mérföldkövet, hanem síremléket emelünk; vagy ha most jó irányba fordulunk, és kitartunk az ész által megkövetelt elvek mellett, akkor felállíthatunk egy új mérföldkövet — olyat, amely minket, gyermekeinket, unokáinkat és sok következő nemzedéket további húszmillió évnyi fejlődés felé vezet.”
Gordon Gettyt azonnal lenyűgözte Leakey üzenete és az a beszámoló, amelyben Leakey és felesége, Mary a közelmúltban Kelet‑Afrikában tett rendkívüli fosszilis felfedezéseikről számolt be. Getty akkor 37 éves volt. J. Paul Getty negyedik gyermeke Los Angelesben született, San Franciscóban nőtt fel és ott folytatott egyetemi tanulmányokat. Később sokrétű pályát futott be: üzletember, filantróp, borvállalkozó és elismert zeneszerző, többek között világszerte előadott operák szerzőjeként.
Találkozás Louis‑szal
Néhány hónappal a szimpózium után Gordon és felesége, Ann, egy társasági eseményen találkoztak Louis Leakey‑vel San Franciscóban. Gordon így emlékszik rá: „egy élő dinamó — százszázalékos energia —, akinek kevés türelme volt a felszínes csevegéshez.” Getty-ék hamarosan a nemrég alakult Leakey Foundation lelkes támogatóivá váltak, két közeli baráti házaspárral együtt: Barbara és Ron Pelosi, valamint Nancy és Paul Pelosi (ez jóval azelőtt történt, hogy Nancy Pelosi belépett volna a politikába és elkezdte volna felemelkedését a Demokrata Pártban).
1973 meghatározó év volt az alapítvány számára. Ebben az évben Gordon és Ann kurátorokká váltak, és támogatásokat ítéltek meg Louis Leakey „Trimates” kutatóinak — Jane Goodall-nak, Dian Fossey-nek és Biruté Mary Galdikas-nak. Decemberben az alapítvány kétnapos, mérföldkőnek számító szimpóziumot rendezett „Ember után kutatva” címmel a San Francisco‑i Palace of Fine Artsban. Részt vett többek között Mary Leakey, Jane Goodall, Dian Fossey, Raymond Dart és Clark Howell. A rendezvényt Nancy és Barbara Pelosi szervezték, akiket Gordon „kimagasló” szervezőknek tartott. Az ezernégyzetes előadóterem minden helye elkelt.
A siker hatására Getty-ék és Pelosi-ék további szimpóziumok szervezésébe kezdtek más amerikai városokban is. Barbara szerint a szervezés „Gordon egyik legnagyobb szenvedélyévé” vált; ő minden apró részletre ügyelt, a promóciós füzetek megírásától a postára vitt levélszatyrokig, hogy a küldemények biztosan időben megérkezzenek. Gordon erőfeszítései jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a Leakey Foundation ma is erősen fókuszáljon a közönségoktatásra — ezt a szimpóziumok, előadások, webes cikkek és az Origin Stories podcast révén valósítja meg.
A következő évtizedekben a Getty házaspár egyre mélyebben kapcsolódott a kutatásokhoz és a terepmunkához. Ann Getty személyesen finanszírozott expedíciókat Etiópiában, támogatta az addisz‑abebai Nemzeti Múzeum felújítását, és csatlakozott Tim White terepcsapatához, amely a Middle Awash régió perzselő hőségében ásta elő az Ardipithecus 4,4 millió éves fosszilis vázát.
1980‑ban Gordont a Leakey Foundation igazgatótanácsának elnökévé választották. Következetes támogatása stabilitást és növekedést hozott az alapítvány pénzügyeibe, lehetővé téve kiszámítható, hosszú távú finanszírozást olyan kutatások számára, amelyekhez máshol nehéz volt forrást találni. Közvetlenül támogatta a szakterület kiemelkedő tudósait — többek között Jane Goodallt Gombe‑ban, Donald Johansont és Bill Kimbelt az etiópiai Hadarban, valamint Sileshi Semaw‑t és Michael Rogers‑t Gonában. A Baldwin‑ösztöndíjak finanszírozásával kulcsfontosságú lendületet adott olyan jövőbeli vezetők pályájának, mint Berhane Afsaw, Emma Mbua és Job Kibii.
Gordon Getty Jane Goodall társaságában a Leakey Alapítvány 40. évfordulós gáláján, 2008‑ban.
A küldetéshez való hűség
Az évek során a Leakey Alapítvány elsősorban kisebb, több tudományterületet átfogó kutatási és terepmunkaprojekteket finanszírozott. „Ugyanazoknál a szakterületeknél maradunk, és továbbra is bábaként működünk” — mondja Gordon. „Nem osztunk ki óriási támogatásokat; inkább az új kutatási kezdeményezéseket segítjük.” Időnként felmerültek javaslatok a misszió módosítására. Ilyen volt Richard Leakey 1973‑as ötlete, miszerint az alapítványnak terjeszkednie kellene: Kenyában létrehozni egy intézetet a „fosszilis ember” tanulmányozására, és ezzel párhuzamosan felhagyni a főemlős‑kutatások támogatásával.
Gordon sikerrel érvelt amellett, hogy az alapítvány utasítsa el ezt a javaslatot, és továbbra is széles spektrumú kutatásokat támogasson, ahogyan azt Louis Leakey sokrétű érdeklődése indokolta. „Mindig is elleneztem az effajta változtatást — mondja. — Maradjunk olyan területeken, amelyeket értünk; ha túl sok irányba terjeszkednénk, több szakértőre lenne szükség. Jelenleg az emberi eredetek világának legtöbb tekintélye kapcsolatban áll velünk — vagy a Tudományos Végrehajtó Bizottságunk tagjai, vagy szoros együttműködésben dolgozunk velük, és konzultálunk velük. Így meglehetősen biztosak vagyunk abban, hogy amit támogatunk, az valóban érdemes a támogatásra.”
Bár támogatja az alapítvány hagyományos céljait, Gordon nyitott az intézmény jövőjére is. „Mint minden szervezetnek, nekünk is alkalmazkodnunk kell a körülményekhez — mondja. — Nincs világos, előre megírt véleményem arról, merre kellene tartanunk; ez még nem kristályosodott ki számomra. Ugyanakkor úgy vélem, érdemes továbbra is viszonylag szűk, jól körülhatárolt szakterületekre koncentrálni, ahol értjük, miről van szó, és ahol az ilyen jellegű, hosszú távú kutatásokhoz más forrásokat nehéz találni.”
Gordon Getty kulcsfontosságú szerepe
„Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mekkora szerepet játszott Gordon Getty abban, hogy a világ jobban megértse az ember eredetét és a viselkedés evolúcióját” — mondja Susan Perry primatológus. „Louis Leakey felismerte, mennyire fontos a ma élő fajok — különösen az emberszabású majmok, de más, az emberrel konvergáló fajok — tanulmányozása ahhoz, hogy helyesen értelmezhessük a fosszilis leleteket és rekonstruálhassuk az ember evolúciós történetét. Gordon Getty ugyanakkor jelentős anyagi támogatást nyújtott Leakey szellemi céljaihoz, és aktívan támogatta azokat az egyéni projekteket, amelyeket intellektuálisan izgalmasnak talált.”
2013‑ban a Leakey Alapítvány létrehozta a Gordon P. Getty‑díjat, hogy elismerje azokat a tudósokat, akik „rendkívüli eredetiséget és elkötelezettséget tanúsítanak intellektuális és szakmai törekvéseikben, miközben multidiszciplináris megközelítést alkalmaznak az emberi eredetek kutatásában.” A díj méltó elismerése annak a nélkülözhetetlen szerepnek, amelyet Gordon Getty több mint fél évszázadon át játszott az alapítvány törekvéseiben az emberiség ősi örökségének feltárása érdekében.
