JANE GOODALL ROGER PAYNE-RE EMLÉKEZIK
Soha nem fogom elfelejteni, amikor először hallottam a ’hosszúszárnyú bálnák énekét’. A varászlatos hangok olyan mély benyomást tettek rám, hogy még most is, amikor ezeket a sorokat írom, mintha hallanám dalukat magam körül a levegőben. Roger Payne bálnák iránti lelkesedése 1967-ben kezdődött, amikor Bermudára utazott, hogy felvételt készítsen a hangjukról. És elhozta éneküket az óceánból, megosztva azt egy ámuló világgal.
Egészen 1986-ig a kereskedelmi célú bálnavadászat ezen nagyszerű, rendkívül intelligens, hosszúéletű és bonyolult társadalmi kapcsolatokkal rendelkező élőlények ezreinek lemészárlásáért tehető felelőssé. Az öldöklés nemcsak az áldozatoknak okozott testi gyötrelmet, hanem a hátramaradt rokonoknak, barátoknak is érzelmi megrázkódtatást jelentett.
Roger rendíthetetlenül és fáradhatatlanul dolgozott, a Greenpeace-szel, az IFAW-val és más szervezetekkel karöltve, hogy véget vessen a kereskedelmi célú bálnavadászatnak – és a nagyközönség, a bálnák varázslatos dalaitól lenyűgözve, minden kétséget kizáróan segítette a moratórium sikeres véghezvitelét.
Noha régóta csodáltam Rogert, 2014-ig tulajdonképpen egyáltalán nem találkoztam vele – és talán soha nem is találkoztam volna, ha Boy Olmi argentin színész és rendező fejében meg nem születik egy dokumentumfilm ötlete. Úgy érezte, csodálatos film készülne abból, ha mi ketten találkoznánk és megbeszélnénk két meglehetősen eltérő környezetben – egyfelől a forró trópusi esőerdőben, másfelől az óceán hideg vízében – szerzett tapasztalatainkat.
A filmet – Jayne és Payne – Patagóniában forgattuk, ahol egykoron Payne egy kis kutatótábort állított fel a déli simabálna tanulmányozásához.
Micsoda fantasztikus néhány nap volt. Csak ültünk és beszélgettünk, beszélgettünk abban a távoli táborban az óceán peremén. Időnként bálnák úsztak el mellettünk – és mi egy egész délutánt töltöttünk csónakban ülve, a bálnákat figyelve. De legjobban az estéket szerettem, amikor volt időnk üldögélni és elmesélni egymásnak a tengeren és az erdőben átélt kalandjainkat.
Roger csellista is volt – és én mindig is imádtam azt a hangszert. Varázslatos volt, amikor kint a száraz füves pusztán, az óceán felett, ahol csupán egyetlen magányos fa álldogált mérföldeken keresztül, játszott nekem. És ahogy hallgattam, olyan volt, mintha a zene egybeolvadt volna a bálnák énekével.
Micsoda varázslatos pár nap és milyen boldog vagyok, hogy Boy kitalálta a filmforgatást. Ez tette lehetővé, hogy találkozzak az egyik legnagyszerűbb tudóssal és természetvédővel, kötetlen keretek között, kint a természetben, közel a bálnákhoz, akiknek a tanulmányozásával és védelmével töltötte az életét.
Roger, te továbbálltál, de a munkádra örökké emlékezni fogunk és a bálnák megértéséért, az irántuk érzett szeretetedért mindig is ünnepelni fogunk. És minden bálna nevében, akiknek az életében fontos szerepet játszottál, mondok szívből jövő KÖSZÖNETET.
