Minden vörös kód ellenére továbbra is teret nyer a pálmaolaj miatti erdőírtás
Írta: Hans Nicholas Jong
Fordította: Korcsmáros Ákos
- Egy pálmaolaj-cég több mint 3000 hektárnyi (7500 hold) erdőt irtott ki egy UNESCO bioszféra rezervátumon belül, az indonéz Borneón, veszélyeztetve az orangutánok élőhelyeként azonosított területet.
- A koncesszió területe átfedésben van egy vadvédelmi folyosóval, amely két nemzeti parkot köt össze, ami aggodalmat kelt az élőhelyek feldarabolódása és az ember-orangután közötti konfliktus fokozódása miatt.
- A hatóságok elismerték az orángután élőhely jelenlétét a vállalat területén belül, de az erdőírtás leállítása helyett önkéntes természetvédelmi intézkedéseket javasoltak, ami erős kritikát váltott ki a környezetvédők részéről.
- Az eset rávilágít a gyenge érdekérvényesítésre, az őslakos közösségekkel vitatott földjogok és az ellátási lánc kiskapuinak szélesebb körű problémáira, amelyek továbbra is lehetővé teszik az erdőirtáshoz kapcsolt pálmaolaj nemzetközi piacokra való szállítását.
JAKARTA — A műholdképek és kormányzati források szerint egy pálmaolaj termelő vállalat fokozza az erdőirtást a Borneó szigetén található UNESCO Bioszféra Rezervátumban, amely a súlyosan veszélyeztetett orangutánoknak ad otthont.
2025 októberében a Mongabay arról számolt be a Satya Bumi indonéz környezetvédelmi nonprofit szervezet műholdkép-elemzései alapján, hogy a PT Equator Sumber Rezeki (ESR) tarvágással 1376 hektárnyi (3400 hold) erdőt vágott ki 2025 január és augusztus között. Ezt megelőzően az ESR legfeljebb 195 hektárnyi (482 hold) erdőt irtott ki. A vállalat egy 15 000 hektáros (37 000 hold) olajpálma-ültetvény koncesszióban működik Kapuas Huluban, Indonézia Nyugat-Kalimantan tartomány egyik kerületében.
A Satya Bumi nemrég frissített elemzése szerint 2025 utolsó negyedévében az ESR tovább fokozta az esőerdők irtását, így további 1492 hektárnyi (3687 hold) erdőt irtva ki október és december között. A szervezet szerint mostanra összesen 3063 hektárnyi (7569 hold) erdőt irtottak ki a területen belül.
Térkép, amely az erdőirtást mutatja a PT Equator Sumber Rezeki pálmaolaj-vállalat koncessziójában, Kapuas Huluban, Nyugat-Kalimantanban, Indonéziában.
Az ESR koncessziója részben átfedésben van a Labian–Leboyan vízgyűjtő területtel, amely egy vadvédelmi folyosó és ami összeköti a Betung Kerihun és a Danau Sentarum nemzeti parkokat egymással – a súlyosan veszélyeztetett borneói orangután (Pongo pygmaeus) két utolsó végvárát.
A vadfolyosó és a nemzeti parkok az UNESCO Világörökség részét képező Betung Kerihun–Danau Sentarum Bioszféra Rezervátum területén fekszenek, amelynek erdei több száz vadon élő fajnak adnak otthont, beleértve a napmedvéket, a szarvascsőrűket és az óriás rafflesia virágokat. Mindemellett pedig vizet, élelmet és megélhetést biztosítanak az őslakos dajak közösségeknek, akiknek kultúrája szorosan kötődik a földjükhöz.
Az indonéz Erdészeti Minisztérium januárban azt nyilatkozta a Mongabay-nek, hogy az ESR által végzett erdőirtásról egy 2025 szeptemberi közösségi média bejegyzésből értesültek. A Betung Kerihun és a Danau Sentarum Nemzeti Park által küldött hatóságok későbbi terepkutatás során megerősítették, hogy az ESR valóban fakitermelést végez a koncessziós területeken belüli erdőkben, és hogy az orangutánok élőhelyének gócpontjai is ezen a területen találhatók.
A Satya Bumi szerint a 2025-ben kiirtott erdőkből 1892 hektárt (4675 holdat) azonosítottak orangután élőhelyként. Ennek alapját egy 2016-os populáció- és élőhely elemzés biztosította. Ez egy folyamatos felmérés, amelyben kormányzati szervek és tudósok is részt vesznek– nyilatkozta Satya Bumi a Mongabaynak. Az elemzés szerint az orangutánok élőhelyének teljes területe az ESR számára engedélyezett területen belül közel 4000 hektár (körülbelül 10 000 hold).
Az erdészeti minisztérium januárban közölte a Mongabay-jel, hogy 7335 hektár (18 125 hold) orangután élőhelyet azonosított a koncesszión belül. Azt nem közölték, hogy bármennyit is kiírtott volna ebből az ESR kiirtott. A Satya Bumi szerint a minisztérium magasabb értékei annak tudható be, hogy újabb adatokkal dolgoztak, amelyekhez a nonprofit szervezetek nem férnek hozzá.
Az indonéz LinkAR Borneo nem kormányzati szerv terepfelmérései legalább 10 orangután fészket regisztráltak a koncesszióban – közölte a csoport egy közleményben. Mind a 10 fészek Labian faluban található – mondta a Mongabay-nek a LinkAR Borneo kutatója, Raden Deden Fajarullah.
A First Borneo, az ESR-t birtokló jakartai székhelyű konglomerátum nem válaszolt kérdéseinkre.
A PT Equator Sumber Rezeki (ESR) pálmaolaj-koncessziójának helye Kapuas Huluban, Nyugat-Kalimantanban, ami láthatóan egybeesik egy UNESCO bioszféra-rezervátummal.
Az erdőirtás aggodalmat váltott ki a környezetvédelmi csoportokból, akik arra figyelmeztetnek, hogy azonnali beavatkozás nélkül ez a tevékenység felgyorsíthatja az élőhelyek feldarabolódását és fokozhatja az ember és a vadon élő állatok közötti konfliktust.
A WWF szerint a borneói orangutánok száma becslések szerint mindössze 104.700, szemben az 1999-es mintegy 200.000-rel.
„A 2026-os év elejére érve ezek a megállapítások komoly figyelmeztetésként szolgálnak a kormány, a bűnüldöző szervek és az ültetvénytársaságok számára” – mondta Riezcy Cecilia Dewi, a Satya Bumi kampányfelelőse egy nyilatkozatában. „Az erdőirtás megállítására és az orangutánok élőhelyének védelmére irányuló határozott fellépés nélkül továbbra is megkérdőjeleződik Indonézia elkötelezettsége a biológiai sokféleség védelme és a fenntartható erdőgazdálkodás iránt.”
Mozgó felvétel az erdőirtásról a First Borneo PT Equator Sumber Rezeki koncessziójában, Kapuas Huluban, Nyugat-Kalimantanban, Indonéziában. A Planet időalapú felvételei a Nusantara Atlas erdőmegfigyelő oldal által készültek.
Orángutánok az ostrom alatt
A Mongabaynak küldött írásbeli nyilatkozatban a két nemzeti park igazgatási szerve elismerte az orangutánok élőhelyének jelenlétét és a folyosó ökológiai funkcióját az ESR koncesszióján belül. Azonban nem nevesített semmilyen tervet az ESR irtási tevékenységeinek leállítására vagy szüneteltetésére az élőhely védelme érdekében.
Ehelyett a nemzeti park hatósága azt mondta, hogy javaslatot tettek a koncesszión kívüli orangután élőhelyek természetvédelmi területként való kijelölésére, a koncesszión belül található fészkek pedig magas természetvédelmi értékű (HCV) területként kerülnének besorolásra. Együttműködési folyosókat is létrehoznának a területek között.
A HCV egy földgazdálkodási elképzelés, amelyet a termőterületeken belüli kritikus ökológiai vagy társadalmi jelentőséggel bíró területek azonosítására használnak az olajpálma- és ipari faanyag-koncessziók területein belül.
Indonéziában a HCV nem hivatalos földbesorolási kategória az övezeti törvények értelmében. Mint ilyen, az ESR ültetvényén belüli bármely HCV kijelölése a vállalat beleegyezését igényli. Azon terület megőrzése önkéntes természetvédelmi kötelezettségvállalásként működik, nem pedig jogszabályi tilalomként, ami megtiltaná a földterületek megtisztítását – kivéve, ha azt a tanúsítvány vagy a szerződéses követelmények kötik ki.
A Teraju Alapítvány, egy indonéz nonprofit szervezet szerint a koncesszió „akár 80%-a” megfelelne azon feltételeknek, melyet a HCV Network módszertana és annak kidolgozásán fáradozó nem kormányszervek és vállalatok határoztak meg.
Mindegyik orangután-élőhely esélyes lenne a HCV státusz megszerzésére bármilyen logikus észrevétel alapján – nyilatkozta Wanda Kuswanda, az Indonéz Nemzeti Kutatási és Innovációs Ügynökség (BRIN) főemlőskutatója a Mongabaynak.
Egy terület HCV-ként való besorolása segíthet az orangutánokon, ha megfelelően alkalmazzák azt, de kevés haszna van, ha csak papírforma szerint létezik – mondta Wanda. Az olyan tájakon, mint a Betung Kerihun–Danau Sentarum folyosó, az orangutánok számára valóban előnyös lenne egy magas védettségű terület, viszont ennek meglehetősen szélesnek kellene lennie és védett erdőkhöz kellene kapcsolódnia, nem pedig elszigetelt foltokhoz, amelyeket csak a minimális követelmények teljesítése érdekében hoztak létre.
„Az a lényeg, hogy minél szélesebb a folyosó, annál nagyobb a lehetőség az orangutánpopulációk megerősítésére” – mondta Wanda.
A Satya Bumi szerint az ESR esete rávilágít az indonéz ültetvény-engedélyezési rendszer egyik markáns strukturális hibájára, nevezetesen arra, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos adatokat nem integrálták megfelelően a kezdetektől fogva az övezeti tervekbe és az engedélykiadási folyamatokba.
„Az a tény, hogy egy koncesszió nagy része átfedésben van orangutánok élőhelyével, azt mutatja, hogy az élőhelyek védelme kezdettől fogva nem volt az elsődleges szempontok között” – nyilatkozta a csoport, figyelmeztetve, hogy az ESR koncesszióban a jövőbeni HCV-megjelölés szimbolikussá válhat a már bekövetkezett károk következtében.
Ha a kormány és az ESR valóban elkötelezett lenne az orangután élőhelyek védelme iránt a koncesszió területén belül, akkor a vállalatnak újra fel kellene osztania, korlátoznia, vagy akár lemondania az engedélyezett terület egyes részeiről – tette hozzá a Satya Bumi.
A Betung Kerihun Nemzeti Park Nyugat-Kalimantan tartományban, pontosabban a Kapuas Hulu kerületben. A kép a Sabar Minsyah/Wikimedia Commons jóvoltából készült.
Területi konfliktusok
Az ESR koncesszióján belül található egyes közösségek falusi tisztviselői tavaly szeptemberben azt mondták a Mongabaynak, hogy soha nem egyeztek bele abba, hogy a cég használja az ő földjeiket, és meglepődve tapasztalták, hogy területük egyes részeit beleegyezésük nélkül vették bele a kiadott engedélybe.
Legalább öt falunak – Senunuk, Setulang, Labian, Labian Ira’ang és Mensiau – a területei vannak átfedésben az ESR számára engedélyezett zónával.
A kormányzati engedélyek beszerzése mellett a pálmaolaj-cégeknek a helyi földtulajdonosokkal is tárgyalniuk kell a földhasználati jogokról. Az indonéz őslakos közösségek azonban jellemzően közösen birtokolják a földet, és gyakran nincs hivatalosan bejegyzett földtulajdonuk. Az indonéz falvaknak választott vezetőik vannak, akik fontos döntések meghozatalában is részt vesznek – például az, hogy átadják-e a földet egy vállalati fejlesztéshez – a musyawarah néven ismert tárgyalási módszerrel.
Egy jól megfigyelhető taktika azoknál a vállalatoknál, amelyek földet keresnek egy olyan faluban, amely esetleg nem akar üzletelni velük, vagy amelynek lakosai megosztottak ebben az ügyben, az az, hogy csalárd módon megvásárolják a földet valakitől, aki hamisan igényt tart a föld tulajdonjogára.
A Mongabay helyszíni jelentései és számos nem kormányzati szerv terepmunkája azt mutatja, hogy Senunuk és Setulang falvak megállapodást kötöttek az ESR-rel, lehetővé téve számukra, hogy földjük egyes részein olajpálmákat ültessenek; Mensiau megosztott maradt, mivel az egyik falva, Entebuluh, megállapodást kötött a céggel, míg egy másik, Kelawik, elutasította ugyanazt a megállapodást; Labian és Labian Ira’ang pedig hivatalosan elutasították a cég ajánlatait.
Labianban azonban egy 14 fős csoport aláásta a falu kollektív döntéshozatali folyamatát, hogy egy saját megállapodást kössenek a vállalattal a földterület bérbeadásáról, állítja ezt Raden, a LinkAR Borneo kutatója. A Mongabay nem tudta ellenőrizni a nem kormányszervek megállapításait.
Raden szerint az ESR ígérete az volt, hogy hektáronként 3,5 millió rúpiát (206 dollárt) fog fizetni a bérbe adott földterületért (körülbelül 83 dollárt hektáronként), ott helyi földbirtokosokat fog alkalmazottként alkalmazni és visszaadja a földet, amint az engedélyük lejárt.
Az ESR-nek átadott földterület egy Ngaung Keruh nevű labiani falucskában található. Raden elmondta, hogy a 14 személy egy másik faluból származik, de bizonyos földhasználati jogokkal rendelkeznek Ngaung Keruhban, ami belső feszültségeket váltott ki a faluban.
A 2025. november 12-én aláírt megállapodás felosztotta, hogy melyik földterületet lehet bérbe adni a cégnek, és melyik marad a falu ellenőrzése alatt – mondta Raden. A megállapodás szerinti terület azonban kisebb volt, mint az ESR által a kormánynak benyújtott éves munkatervében jelzett 500 hektár (1235 hold).
Két nappal később, november 14-én a 14 fős csoport elutasította a korábban meghatározott földterület méretét és földmérést végeztettek a céggel, ami a megállapodás érvénytelenítéséhez vezetett – mondta Raden. A falu házában tartott későbbi találkozókon nem sikerült új megállapodásra jutni.
Egy hagyományos hosszúház Setulang faluban, Kapuas Hulu kerületben, Nyugat-Kalimantanban, ahol a 62 éves Banying, a helyi Dayak Iban közösség egyik elöljárója él. Kép forrás: Hans Nicholas Jong/Mongabay.
Kérdéses engedélyek
A LinkAR Borneo aggodalmát fejezte ki az ESR működésének jogszerűségével kapcsolatosan.
Raden a Mongabaynak elmondta, hogy a kerületi és tartományi tisztviselőkkel folytatott megbeszélésein a hatóságok azt mondták, hogy a vállalat művelési engedélye, vagyis a HGU – a nagymértékű mezőgazdasági műveletek megkezdéséhez szükséges végső engedélyezés – még folyamatban van.
A Satya Bumi nyilatkozata szerint a közösségi képviselőkkel tartott január 20-i találkozón a Kapuas Hulu Ültetvény- és Állattenyésztési Ügynökség elismerte, hogy az ESR még nem rendelkezik HGU-val. A találkozón részt vevő tisztviselők elmondták, hogy az ESR megszerezte az ültetvényes üzleti engedélyt, az IUP-t, és hogy a folyamat összhangban van a 2025-ös kormányzati engedélyezési eljárásrenddel.
Az ESR koncessziójának nyugati része azonban 2026 januárjától már megtalálható a Nemzeti Földhivatal weboldalán, ami csak azután történik meg, hogy egy vállalat megszerezte a HGU-t, jelezve, hogy az ESR megszerezte azt a koncessziójának ezen részére.
Ha azonban rendelkezik még engedéllyel, az ültetvényes mértékű irtás kérdéseket vetne fel azzal kapcsolatban, hogy a földhasználati jogok véglegesítésre kerültek-e.
Raden elmondta, hogy az ESR koncessziójának egyes részei olyan tőzeglápokon találhatók, amelyeket korábban a helyi közösségek nem műveltek meg. Elmondása szerint azonban az ESR engedélykérelme nem tartalmazta azt, hogy a terület tőzegláp lenne.
„A Senunukban végzett terepkutatásunk azt mutatja, hogy a tőzeg vastagsága meghaladja a 2 métert [6,6 láb], és a terület nagyon közel van a Danau Sentarumhoz” – nyilatkozta Raden. „Vizuális megfigyeléseink alapján, beleértve a vízelvezető csatornák mélységét is, arra a következtetésre jutottunk, hogy ez egy védett tőzegláp”.
„A fő kérdés nemcsak az, hogy a tőzegláp védett-e vagy mesterséges” – tette hozzá –, „hanem az, hogy az ESR engedélykérelme miért nem tartalmazta azt, hogy a terület tőzegláp volna. Ez itt az alapvető probléma.”
Raden elmondta, hogy a LinkAR Borneo jelezte ezeket a problémákat a helyi hatóságoknak, de a tisztviselők eddig csak annyit mondtak, hogy felveszik a kapcsolatot a magasabb kormányzati szintekkel, de konkrét lépésekről nem tettek említést.
Az orangutánok élőhelyével kapcsolatban a helyi tisztviselők egyetértettek abban, hogy felügyelet szükséges, de a felelősséget a kerületi hatóságokra hárították – mondta Raden.
„Fontolgatjuk, hogy lehet hogy közvetlenül a Nemzeti Földhivatalnak jelentjük majd a vállalat jogi helyzetét” – mondta Raden a Mongabaynak. „Tudomásunk szerint az ügynökség jelenleg a nagy hatókörű egységek (HGU-k) nélkül működő vállalatok fegyelmezésére összpontosít.”
A Mongabay felhívta az Erdészeti Minisztériumot, hogy tisztázza, az ESR rendelkezik-e nagy hatókörű egységgel (HGU), vagy hogy a fakitermelési tevékenységeket le kell-e állítani a további kivizsgálás idejére, de a cikk megjelenéséig nem érkezett válasz.
A Mongabay a Kapuas Hulu kerület vezetőjével is felvette a kapcsolatot, aki nem kívánt nyilatkozni az ügyben.
Egy borneói orángután. Kép forrása: Rhett A. Butler/Mongabay.
Egy a sorból kilógó szereplő
Az ESR a Jakartában működő First Borneo Group leányvállalata, amelynek tulajdonosa Alexander Thaslim indonéz mágnás. A First Borneo az ESR mellett számos más olyan olajpálma-koncessziót is irányít Nyugat-Kalimantan és Riau tartományokban, amelyekről az amerikai Mighty Earth kampánycsoport azt állítja, hogy esőerdőket irtottak ki.
Ennek eredményeként a First Borneót több pálmaolaj-kereskedő is „tiltott” listára tette. A Mighty Earth azonban azt állítja, hogy a konglomerátum folytatta az erdőirtást és a pálmaolaj globális ellátási láncokba történő értékesítését.
A Mighty Earth által idézett műholdas elemzés több mint 3600 hektárnyi (8900 hold) erdőirtást mutat három First Borneo koncesszióban 2023 és 2025 között.
Borneón a First Borneo nem rendelkezik pálmaolaj-feldolgozó üzemekkel, ehelyett a pálma gyümölcsét más vállalatok tulajdonában lévő üzemeknek értékesíti, egyesesetekben akár 350 kilométerre (körülbelül 220 mérföldre) is – a Mighty Earth jóval messzebb, mint más megfigyelt vállalatok esetén.
Ez lehetővé teszi, hogy az erdőirtáshoz köthető pálmaolaj olyan ellátási láncokba kerüljön be, ahonnan erdőírtásmentesként forgalmazzák tovább.
Miután a Mighty Earth bemutatta bizonyítékait a kereskedőknek és a feldolgozó üzemek üzemeltetőinek, néhány malom beleegyezett, hogy leállítja a pálmagyümölcs beszerzését a First Borneo koncesszióiból. A nagyobb kereskedők, köztük a Golden Agri-Resources (GAR) és a Wilmar, azt mondták, hogy kapcsolatba lépnek a beszállítókkal és szigorítják az ellenőrzéseket, a GAR pedig elismerte, hogy ki kell terjesztenie megfigyelési sugarát a malmok 150 km-es körzetében található ültetvényekre.
A Mighty Earth azonban azt állítja, hogy olyan eseteket is találtak a vizsgálat során, ahol azok a vállalatok, akik az állították, hogy leállították a beszerzést a First Borneó-tól, továbbra is vásároltak tőlük. Ez rávilágít a vállalati kötelezettségvállalás és a helyszíni végrehajtás közötti hiányosságokra.
A szervezet azzal érvel, hogy az önkéntes, erdőirtás ellenes politikai kezdeményezések eddig nem jártak sikerrel a magas kockázatú termelők megfékezésében, mint a First Borneó. Felszólították a vállalatokat, hogy érvényesítsék szigorúbban a vásárlást megakadályozó lépéseket és bővítsék az ellátási láncot kellő gondossággal és függesszék fel azokat a malmokat, amelyek továbbra is ettől a csoporttól vásárolnak.
„A régióban a javuló úthálózatoknak köszönhetően az szereplőktől származó pálmagyümölcs, mint a First Borneo, könnyen bekerülhet az ellátási láncba a több száz kilométerre lévő malmokon keresztül” – írta a Mighty Earth egy cikkében, hozzátéve, hogy a Nyugat-Kalimantanból beszerző vállalatoknak legalább 150 km-es körzetben nagyobb odafigyeléssel lenne szükséges a gyümölcs beszerzése.
A csoport szerint az eset jól illusztrálja, hogy miért van szükség olyan kötelező érvényű szabályozásokra, mint az Európai Unió erdőirtás elleni rendelete, ami biztosítja a nyomon követhetőséget az ültetvények szintjéig, és megakadályozzák az erdőirtással összefüggő termékek bejutását a globális piacokra.
Hatékony végrehajtás nélkül a First Borneo koncessziói, beleértve az ESR-t is, továbbra is ösztönzőként lépnek fel az erdőirtás és az ültetvények bővítésére – figyelmeztetnek a környezetvédelmi csoportok –, ami veszélyezteti a biológiai sokféleséget és az ezektől az erdőktől függő közösségeket.
„A nemzeti parkokban és azok környékén élő őslakos Dayak közösségek számára az erdők az élelmiszer, az orvosság, a víz, a kultúra és a jövő forrásai” – mondta Ahmad Syukri, a LinkAR Borneo ügyvezető igazgatója. „Amikor az erdőket kiirtják, mindent elveszítenek.
„Nem csak a fák kivágásáról van szó” – tette hozzá. „A közösségek fennmaradásáról van szó, amelyek generációk óta védték ezeket az erdőket.” „A bioszféra-rezervátum státusz nem válhat csak egy üres címkévé.”
